Orosz Amur rakéta: Nem lesz több nyilvános információ

Úgy tűnik Oroszországban megelégelték a múltkor bejelentett újrahasználható Amur rakéta negatív fogadtatását, és többet inkább nem beszélnek a projektről.

Múltkori írásunkat az új orosz rakéta terveiről itt olvashatjátok.

Dimitrij Baranov, a szamarai Progressz Rakéta,- és Űrközpont (TsSKB-Progressz), az Amur rakéta tervezőirodájának vezetője pár napja azt nyilatkozta, hogy a tervezési fázis végéig nem beszélnek többet nyilvánosan az új hordozóról, ugyanis a közbeszéd árt az új projektnek. Baranov szerint rengeteg fórumon, sokfajta véleményt lehetett olvasni, és hogy megőrizzék a tervezési folyamatot, inkább nem kommentálják tovább nyilvánosan a rakéta elkészülésének a folyamatát…

Hm, rendben.
Ez mire volt jó, és miért a besértődés tényleg nem tudom. Ha esetleg azokra a negatív kommentekre gondolnak, amik az kifogásolták, hogy biztos nem 22 millió dollárba kerül majd egy indítás, és biztos nem lesz jobb mint a SpaceX Falcon 9 rakétája (15 év hátrányból indulva), akkor sem értem. Akkor sem, ha ez az oroszok sokadik újabb bejelentett rakétaterve, és valószínűleg Dimitrij Rogozin egy újabb papírrakétája.
Akkor sem értem, de tényleg nagyon szeretném, hogy ne legyen igazam és megvalósuljon a projekt. Csak ahhoz tenni kéne valamit, akár nyilvánosan, akár zárt ajtók mögött, de már ténylegesen fejleszteni valami újat. Utána akár lehet megsértődni.

Szojuz hordozó gyártása a szamarai gyáregységben

Sikeresen landolt az Expedíció-63

Chris Cassidy, Ivan Vagner és Anatolij Ivanyisin sikeresen landolt ma reggel a Szojuz MSz-16 űrhajóval Kazahsztánban. Ahogy tegnap is írtuk, az űrhajósok 196 napot töltöttek az ISS fedélzetén és 3136 keringést tettek meg. Cassidy és Ivanyisin a harmadik, míg Vagner az első űrutazását fejezi ezzel be.
Az ISS-en az Expedíció-64 háromfős személyzete folytatja a munkát: Dr. Kate Rubins, Szergej Kugy-Szvercskov és Szergej Rizsikov. Hozzájuk csatlakozik majd novemberben a SpaceX Crew-1 négyfős csapata: Nogucsi Szóicsi (JAXA), Mike Hopkins, Shannon Walker és Victor Glover NASA űrhajósok.

A Szojuz zsilipajtajának bezárása
Az űrállomástól távolodó Szojuz MSz-16
Ivan Vagner
Anatolij Ivanyisin

Nemzetközi Űrállomás: Holnap tér haza az Expedíció-63

Magyar idő szerint tegnap Chris Cassidy átadta a parancsnokságot az újonnan érkezett Expedíció-64 orosz kozmonautájának, Szergej Rizsikovnak. A ceremónia után az Expedíció-63 három űrhajósa, Chris Cassidy, Ivan Vagner és Anatolij Ivanyisin már a holnap reggeli visszatérésre készülnek.

A parancsokságot jelképező kulcs

Az űrhajósok 196 napot töltöttek az ISS fedélzetén és 3136 keringést tettek meg. Cassidy és Ivanyisin a harmadik, míg Vagner az első űrutazását fejezi ezzel be.
Űrhajójuknak, a Szojuz MSz-16-nak a zsilipajtaját ma este 22:10-kor zárják be és éjjel 01:32-kor válnak le a Nemzetközi Űrállomásról.
A landolásra magyar idő szerint csütörtök reggel, 04:55-kor majd sor a kazahsztáni sztyeppéken, Zsezkazgan városától délkeletre. Az eseményt természetesen a NASA TV élőben közvetíti majd.

A ceremónia
Első sor: Chris Cassidy, Ivan Vagner, Anatolij Ivanyisin (Expedíció-63)
Hátsó sor: Dr. Kate Rubins, Szergej Kugy-Szvercskov, Szergej Rizsikov (Expedíció-64)

Megvan a szivárgás helye az ISS-en!

A hónapok óta tartó nyomozás a végére ért, de újabb problémákkal szembesült azóta a személyzet.

A szivárgás helyét Anatolij Ivanyisin, a Roszkoszmosz űrhajósa találta meg a Zvezda modul hátsó részén található átmeneti egység (Transfer Chamber) egyik oldalfalán. Ivanyisin előszőr egy karcolást látott, mely köré apró tealeveleket (!) szórt, amik kis idő eltelte után a karcolás köré halmozódtak fel.
A terület megtisztítása után azonban észrevette, hogy a karcolás inkább tűnik egy repedésnek. A repedésre habot fújtak, amelyek buborékot képeztek. A habbuborék néhány órával később “összeomlott”, így az űrhajósok már biztosak a szivárgás helyében.
A karcolást egy fóliával takarták le, és éjszakára bezárták az átmeneti egység zsilipajtaját. Ma reggeli friss hír, hogy a szivárgás mértéke a felére csökkent 4mm/órára a korábbi 7-9 mm/óráról. Arról nincsen hír, hogy folytatják-e a keresést a fennmaradó nagyon kicsi szivárgásra, vagy az normálisnak tekinthető.

A Zvezda modul

Szerda délután az űrállomáson egy újabb meghibásodás ütötte fel a fejét: a Zvezda modulban leállt az Elektron oxigéntermelő egység. A személyzet nincsen veszélyben, a tartalékrendszer egyből működésbe lépett, és az Elektron javítását már tegnap megkezdték az orosz űrhajósok.

Ha ez még nem lenne elég, csütörtökön pedig egy tudományos kísérlet, a biotechnológiai Konstanta kísérlet vezérlőegysége adta meg magát, és kezdett el füstölni, szintén a Zvezda modulban. A berendezést azonnal kikapcsolták, a levegő pedig gyorsan megtisztult légcserélő rendszernek köszönhetően.
Nem unatkoznak tehát az űrhajósok a Nemzetközi Űrállomáson, akik szerda óta már hatan tartózkodnak fent, bár pár nap múlva már tér is vissza az Expedíció-63 háromfős személyzete: Chris Cassidy, Anatolij Ivanyisin és Ivan Vagner.

Elindult és már dokkolt is a Szojuz MSz-17 az ISS-re

Magyar idő szerint ma reggel 7:45-kor elindult Bajkonurból az ISS Expedition-63/64 személyzete a Szojuz MSz-17 űrhajóval, melyet mi is élőben közvetítettünk. A Szojuz 2.1a rakéta minden gond nélkül elhagyta az indítóállást, és megkezdte az emelkedést. Az Űrállomás épp az indítás helyszíne felett keringett, és Ivan Vagner kozmonauta meg is örökítette a fedélzetről a startot:

Kép
Kép

Az indítás pillanatai a NASA közvetítésében:

Az indítás során minden rendben zajlott, Szergej Rizsikov parancsnok visszajelzése alapján mindhárman remekül érezték magukat végig a start során, és a rendszerek a tervezett pályára állították az űrhajót, mely megkezdte a folyamatos pályamagasság-növelést az ISS felé. Mindössze két teljes keringés és mintegy három óra múlva sikeresen dokkoltak is az Űrállomásra. Emberes indításnál ez volt az első alkalom, hogy ennyire rövid repülést írtak elő, korábban Progressz teherűrhajókkal azonban már több alkalommal hasonlóan “expressz” repülést hajtottak végre.

Kép
Rizsikov parancsnok és Kud-Szvercskov repülési mérnök az indítás előtt nem sokkal. Nagyon izgulnak…
Fotó: NASA
Kép
A Szojuz MSz-17 közeledik az ISS felé
Fotó: NASA

Az indítás másik érdekessége, hogy épp a mai napon ünnepli Dr. Kathleen Rubins, a NASA asztronautája és a személyzet harmadik tagja a 42. születésnapját. Nagyobb gyertyagyújtást valószínűleg el sem tudott volna képzelni e jeles napon! 🙂 Boldog születésnapot kívánunk Dr. Rubins!

Az Űrállomáson így jelenleg hatan tartózkodnak (négy orosz és két amerikai űrhajós), de az Expedition-63 személyzete hamarosan befejezi küldetését, és jövő héten visszatér a Földre.

Az Expedition-63/64 személyzete
Fotó: Roszkoszmosz

ISS Expedition-64 🇷🇺-🇺🇸 | Szojuz MSz-17 küldetés profil

← Blue Origin 🇺🇸 – NS-13 | SpaceX 🇺🇸 – Starlink-13 →

Indítás ideje, helye: 2020. október 14., magyar idő szerint 07:45, 31/6 startállás, Bajkonur, Kazahsztán 🇰🇿
Megbízó: Roszkozmosz/NASA
Rakomány: Szojuz MSz-17 űrhajó
Rakomány össztömege: ~7080 kg
Hordozórakéta: RKK Energia Szojuz 2.1a hordozórakétája
Pálya: alacsony Föld körüli pálya (LEO) 410 km, 51.6° inklinációval
Személyzet: 3 fős személyzet az Expedíció-63 keretében a Nemzetközi Űrállomásra, akik az Expedition-62 majd 63 személyzetét váltják le, és lesznek az Expedition-64 tagjai
Szergej Rizsikov parancsnok, a Roszkoszmosz űrhajósa, akinek második űrutazásán vesz részt
Szergej Kud-Szvercskov repülési mérnök, a Roszkoszmosz űrhajósa, első űrutazásán vesz részt
Kathleen Rubins repülési mérnök, a NASA asztronautája, szintén második űrutazásán vesz részt
Élő közvetítés: az eseményt mi is élőben közvetítjük az Űrutazás-Űrhajók Youtube csatornánkon, de hivatalos közvetítés is lesz természetesen a NASA YouTube csatornáján.

Indítás kimenetele: sikeres indítás

Kathleen Rubins, Szergej Rizsikov és Szergej Kud-Szvercskov

Személyzet: 3 fős személyzet az Expedíció-63 keretében a Nemzetközi Űrállomásra, akik az Expedition-62 majd 63 személyzetét váltják le, és lesznek az Expedition-64 tagjai
Szergej Rizsikov parancsnok, a Roszkoszmosz űrhajósa, akinek második űrutazásán vesz részt
Szergej Kud-Szvercskov repülési mérnök, a Roszkoszmosz űrhajósa, első űrutazásán vesz részt
Kathleen Rubins repülési mérnök, a NASA asztronautája, szintén második űrutazásán vesz részt

Az űrhajósok a Szojuz rakéták 145. emberes küldetésében indulnak majd az ISS-re. Alig 3 órával később már el is érik az Űrállomást, és a Rasszvet modul dokkolóportjánál fognak csatlakozni ahhoz. 147 napot fognak az ISS-en tölteni. Elég mozgalmas hónapjaik lesznek, hiszen nekik kell majd segédkezniük a jelenlegi tervek szerint október 31-én induló SpaceX Crew-1 küldetés négy űrhajósának érkezésekor, az első Dragon-2 teherűrhajó dokkolásának ellenőrzésénél a novemberi eleji CRS-21 küldetésen, illetve a decemberben tervezett Boeing Starliner OFT-2 tesztküldetés alkalmával is.

A bajkonuri felkészülés a startra



Korábban úgy volt, hogy a NASA nem bérel több ülést saját űrhajósának számára, és így három orosz kozmonauta utazhat az MSz-17 küldetésen, azonban végül úgy döntöttek, hogy Rubins csatlakozzon második számú repülési mérnökként a személyzethez, Nyikolaj Csub orosz űrhajós helyét átvéve.
A jelenlegi koronavírus helyzet miatt a Roszkoszmosz mindenképp szeretné elkerülni a küldetés halasztását, és így a szokásos tartalékszemélyzeten kívül (melyet Oleg Novitszkij parancsnok, Pjotr Dubriv orosz és Mark Vande Hei amerikai űrhajós alkot) egy második, két fős tartalékszemélyzetet is kijelöltek Anton Skaplerov és Andrej Babkin személyében.

Az MSz-17 küldetés jelvénye

A nap képei 233# – A Szojuz MSz-17

Szerda reggel indul Bajkonurból a Szojuz MSz-17, mely az Expedíció-64 háromfős személyzetét viszi a Nemzetközi Űrállomásra. A Szojuz 2.1 hordozót már felállították az indítóálláson, és a tervek szerint ez lesz az első alkalom, hogy a Szojuz űrhajó 3 órán belül ér az ISS-re.
A küldetésről a legfontosabb tudnivalókat holnap olvashatjátok a blogon, és a tervek szerint az indítást élőben is közvetítjük!
Fotók: Roszkoszmosz

A Nemzetközi Űrállomás építése – 3. rész

Harmadik részéhez érkezett az ISS építéséről szóló sorozatunk, melyben a Zvezda szervízmodul problémákkal tűzdelt történetét és feljuttatását mutatjuk be.

A Nemzetközi Űrállomás építése – Előzmények: Freedom, Mir-2 – 1. rész
A Nemzetközi Űrállomás építése – Zarja, Unity – 2. rész

A Nemzetközi Űrállomás (+ egy Progressz teherhajó) 2000-ben: alulról Unity, Zarja, Zvezda, Progressz

Mielőtt azonban a Zvezda megérkezne az ISS-re (melynek építése jelentős csúszásban van az eredeti ütemtervekhez képest), két űrrepülőgép is meglátogatta a Unity-Zarja párost, előkészítve a további bővülést és az űrállomás lakhatóvá tételét.

STS-96 (Discovery)
Hónapok teltek el, mióta a Zarja-Unity már a világűrben kering, azonban a Zvezda indítására még továbbra sincsen pontos időpont. A szervízmodul nélkül tartós személyzet nem indulhat az űrállomásra, azonban az ISS felkészítését és berendezését folytatni kell. 1999. május 27-én el is indul a Discovery űrsikló, a rakterében egy dupla SpaceHab modullal, és egy szállító platformmal (Integrated Cargo Carrier – ICC), melyen az orosz Sztrela robotkar első elemeit viszik fel.

Az STS-96 személyzete
Balról jobbra (első sor): Kent Rominger, Ellen Ochoa, Rick Husband
Balról jobbra (hátsó sor): Daniel Barry, Julie Payette, Veleri Tokarev, Tamara Jernigan

A sikeres megközelítés és kikötés után az űrhajósokra egy űrséta várt, melyet Tamara Jernigen és Daniel Barry hajtott végre: a Unity külsején lábrögzítőket és kapaszkodókat helyeztek fel, illetve az űrrepülőgép robotkarja segítségével kiemelték a Sztrela elemeit a Discovery rakteréből, és a Unity-n lévő PMA-1 csatlakozó külső részére rögzítették. Három zsáknyi lábrögzítőt és különböző szerszámokat is elhelyezték még az ISS külsején, a későbbi űrsétákra előkészülve. A robotkar részeivel együtt összesen 600 kilogramm felszerelést szereltek fel a 7 óra 55 percig tartó űrsétán. A Sztrela robotkar az összeszerelés után majd a Zarja modul külsejére lesz véglegesen felhelyezve. A sikeres űrséta után logisztikai feladatok vártak az űrhajósokra: 1.6 tonna felszerelést szállított át az ISS fedélzetére: 318 liter vizet, ruházatot, hálózsákokat, orvosi felszereléseket és egyéb berendezéseket. 89 kilogrammnyi felszerelést pedig az űrállomásról hoznak majd vissza.
Payette és Tokarev kicserélte a Zarja 18 feszültségszabályozóját, mellyel kisebb problémák keletkeztek korábban, Barry és Husband pedig a Unityben lévő kommunikációs rendszer (E-Com) áramelosztó egységét és adóvevőjét javította meg.
A Discovery 79 óra 30 perc után lecsatlakozott a Nemzetközi Űrállomásról és sikeresen visszatért a Kennedy Űrközpontba.

STS-101 (Atlantis)

1 évet ugrunk az időben – eközben a Zvezda még továbbra sem indult el – és 2000. május 21-én egy újabb űrrepülőgép startol az ISS-re, az Atlantis. A küldetést eredetileg a Zvezda érkezése utánra tervezték, “2A.2” jelzéssel, azonban a szervízmodul csúszása miatt a küldetést két részre bontották, így kapta ez az út a “2A.2a” jelzést (a későbbi, 2000 őszén startoló STS-92 pedig lett a 2A.2b).

Az STS-101 személyzete (balról jobbra)
Első sor: Scott Horowitz and James Halsell
Középen: Mary Ellen Weber, Jurij Uszacsov, Susan Helms
Hátsó sor: Jeffrey William, James Ross

A küldetésen a Zvezda modult nem érintő feladatokat végzik el: a Zarja elektromos rendszerének a javítása, a Sztrela robotkar végső összszerelése egy űrsétával (azonban a kész robotkar marad egyelőre a Unity külsején), ellátmány szállítása és karbantartás. Az Atlantis szintén egy dupla SpaceHab modullal és az ICC szállító platformmal indul a rakterében.
Az STS-101 érdekessége, hogy ez volt az első űrrepülőgép-út, ahol az új kijelzőkkel ellátott pilótafülkét használták (glass cockpit).

Az új kijelzők

A sikeres start és az ISS-el való dokkolás után James Voss és Jeffrey Williams űrsétával kezdi a programot, feladatuk újabb lábrögzítők és kapaszkodók felhelyezése, a Sztrela robotkar összeszerelése, a Unity rádióantennájának a cseréje, illetve a “Komparus” központi kamerakábel rögzítése. Az űrhajósok az előző küldetéshez hasonlóan további szerszámokat és eszközöket rögzítettek még a Unity külsejére a jövőbeli űrsétákhoz.
Az űrséta 6 óra és 44 perc után problémák nélkül ért véget. Másnap újból logisztikai munka kezdődött: a zsilipajtó kinyitása után az űrhajósok vizet, a dokkolószerkezethez használatos műszerkészletet, videoberendezéseket, “irodai” kellékeket, egészségügyi eszközöket (az első futópadot) és egyéb eszközöket szállítottak az egyelőre lakatlan űrállomás fedélzetére. A Zarja modulban karbantartásokra is sor kerül: a légszűrők és 4 akkumulátor egység cseréje, új levegő-keringtető ventillátor, új tűzoltó készülékek és füstérzékelők felhelyezése, illetve egy új számítógép beépítése.

A feladatok sikeres elvégzése után az űrrepülőgép fúvókáival sor került egy jelentős pályaemelésre is: 370 x 402 km magasságra emelték az ISS pályáját. A lecsatlakozás után az űrrepülőgép még körberepülte az űrállomást (alaposan körbefényképezve azt), és két nap múlva május 29-én leszállt a Kennedy Űrközpontban.
Az út után derült ki, hogy az Atlantis majdnem odaveszett leszállás közben, hasonlóan a későbbi, 2003-as Columbia szerencsétlenséghez: emelkedés közben a külső üzemanyagtartályról leszakadó hővédő burkolat lyukat ütött a bal szárnyon hővédő tégláin, ami miatt forró gázok jutottak a szárny belsejébe.

A Zvezda szervízmodul
A Zvezda (jelentése Csillag) az első és egyben a legfontosabb orosz modul a Nemzetközi Űrállomáson (bár a Zarját az oroszok építették, a NASA fizette a költségeit, így amerikai modulnak számít). A Zvezda saját meghajtással, életfenntartó rendszerekkel, lakóhellyel, az elektromos hálózat központi vezérlőrendszerével, adatközponttal és önálló áramellátással is rendelkezik a napelemei által, így joggal hívható az ISS központi és legfontosabb moduljának.
A modult (még DOSz-8 néven) a Hrunyicsev Gépgyár már az 1980-as években elkezdte építeni, és a tervezett Mir-2 űrállomás központi egységének szánták. A DOSz-8 nagyrészt megegyezik a Mir fő moduljával, a DOSz-7-el.

A Zvezda építés közben

A Zvezda felépítése
A 20 tonna súlyú és 13 m hosszú szervízmodul 4 részelemből áll össze: egy lakó/dolgozó egység (Work Compartment), a modul elején egy átszálló egység (Transfer Compartment), a végén egy átmeneti alagút a munkarésztől a hátsó dokkolóportig (Transfer Chamber), ezt körülvéve pedig a nem túlnyomásos műszaki egység (Assembly Compartment). A Zvezda 2 űrhajós számára biztosít alvóhelyet, illetve 16 különböző ablakkal rendelkezik. A modulban található az Elektron oxigén-generátor is. Az ISS személyzete egy vészhelyzet esetén a Zvezdában gyűlik össze, illetve innen történik a földi irányítóközponttal lévő kommunikáció nagy része is.
A Zvezda 32 kisebb fúvókával és 2 nagyobb hajtóművel rendelkezik, melyekkel finom irányváltoztatásra és nagyobb pályaemelésekre is képes. 4 külső üzemanyagtartályában 860 kg üzemanyagot (hidrazint és oxidálószernek dinitrogén-tetroxid) képes tárolni, a tartályok nyomását pedig nitrogénnel biztosítják.


Lakóegység (Work Compartment)
A modul legnagyobb része 7,6 méteres hosszával, ahol található a higiéniás részleg, alvóhelyek (2 db, saját ablakokkal), egy futópad (NASA gyártmány), munkaállomás, szeméttároló, egy konyha és az irányító és kommunikációs rendszerek közpoti számítógépei, egyszóval a Nemzetközi Űrállomás legfontosabb egységei.


Átszálló egység (Transfer Compartment)
Az átszálló egység a Zvezda elülső (forward) részén található, és 3 dokkolóporttal rendelkezik: egy előrefele, fölfelé és lefelé. Az előre néző dokkolóval csatlakozik majd a Zarja hátsó kikötési pontjára. A fefelé (zenit) néző dokkolóra kerül majd később a Poiszk, alulra (nadír) pedig a Pirsz kikötőmodul, melyekhez Szojuz és Progressz űrhajók tudnak dokkolni. Mindkét kikötőmodul légzsilipként is szolgál űrséták alkalmával, habár jelen sorok írásáig csak a Pirszt használták eddig. A Poiszkból az első űrsétát 2020 végén, 2021 elején tervezik, ugyanis a Pirsz helyére 2021-ben érkezik majd a Nauka tudományos laboratórium, amit a Zarja tartakékaként építettek az 1990-es években.

A Zvezda hátsó része felé nézve

Átmeneti egység (Transfer Chamber) és műszaki egység (Assembly Compartment)
A modul hátsó részén (aft) található az átmeneti egység, mely egy alagút a hátsó dokkolóporthoz, ide szintén Szojuz és Progressz (illetve a későbbi európai ATV teherszállítók) űrhajók tudnak csatlakozni. Az átmeneti egység körül található a nem túlnyomásos műszaki egység, itt külső üzemanyagtartályok, kommunikációs antennák és különbőző szenzorok lettek elhelyezve.
Szerencsétlen aktualitása az átmeneti egységnek, hogy nemrég itt azonosították a szivárgás helyét, mely egy kismértékű, de folyamatos légkörvesztést okoz az űrállomáson. A szivárgás pontos helyét jelen sorok írása közben is keresik az űrhajósok és a földi irányítás szakemberei.

A Zvezda egyik ablaka

A Zvezda technikai adatai

Hosszúság13.1 m
Szélesség4.35 m
Tömege24 604 kg
Nyomás alatt lévő térfogat75 m3
GyártóHrunyicsev Gépgyár / Enyergija
ÜzemeltetőRoszkoszmosz
Indítás helye, dátuma, hordozóBajkonur, 2000. július 12, Proton-K
ISS építés misszió sorszáma1R

A Zvezda kálváriája
A Mir-2 űrállomás a pénz hiányában nem valósult meg, azonban a szervízmodul 1993-ban átkerült a Nemzetközi Űrállomás tervezetébe, és ekkor keresztelték át Zvezdára, illetve SM-re (service module). A modul építése nagyon lassan haladt, a Zvezda folyamatosan alulfinanszírozott volt a pénzhiánnyal küszködő orosz űrprogramban, amelyet a tervek szerint 1998 áprilisában akartak indítani mint a Nemzetközi Űrállomás első egysége. Az orosz űrhivatal már 1996-ban értesítette a NASA-t, hogy nem tudják tartani az eredeti menetrendet, ezért az amerikai űrhivatal egy ideiglenes szervízmodul (Interim Control Module, ICM) építését is elhatározta arra az esetre, ha a Zvezda nem készülne el az orosz fél pénzügyi problémái miatt. Az ICM félig el készült, azonban végül nem került felhasználásra.

A Zvezda az ISS-en

1997-ben az orosz űrhivatal újból csúszást jelentett (technikai problémák miatt), ezért a Zarja indítását is eltolták, 1998-ban pedig megállapodtak arról, hogy megkezdik az ISS építését, így elindult a Zarja és pár hétre rá az amerikai Unity modul is. Ekkortájt még 1999 júliusára ígérték a Zvezda indítását. 1999 áprilisában már szeptember és november közti startról volt szó, majd 1999 májusában – amikor a modult végre Bajkonurba szállították a gyárból végső felkészítésre -, már 1999 december vagy 2000 január volt az indulás időpontja. Itt szerepet játszott az is, hogy a NASA kért halasztást az űrrepülőgépek technikai problémája miatt.
A Zvezdát 1999 októberében még egy csapás éri: a hordozórakétája, a Proton-K egy műholdindítás közben meghibásodik, mely a rakéta, illetve az Express-A1 műhold elvesztéséhez vezet. A hiba a második fokozat működése közben történt, és a vizsgálat idejére minden Proton indítást felfüggesztenek, beleértve a Zvezda útját is. A vizsgálat után a Roszaviakozmosz két sikeres Proton indítást vár el, mielőtt a szervízmodul indulhat, mely meg is történik 2000 júliusáig.
Érdemes megjegyezni, hogy az ezt megelőző hónapokban a Roszaviakozmoszt élesen támadta a NASA, és annak vezetője Daniel Godin. Godin szerint az oroszok szándékosan hátráltatják az ISS építését, és amennyiben 2000 augusztusáig nem indítják a Zvezdát, akkor a “B-tervhez” fognak nyúlni, vagyis az ICM modult fogják használni az űrállomáshoz. Az ultimátum végül használt, és a feszített tempónak köszönhetően 2000. július 12-én végre elstartol a Zvezda Bajkonurból egy “Pizza Hut” feliratos Proton-K rakéta orrán. Az indítás másik érdekessége, hogy semmilyen biztosítást nem kötöttek egy esetleges balesetére, valószínűleg a pénzszűkében lévő orosz fél ezen is próbált spórolni.

A start után a Zvezda egy hosszú (13 napig tartó), de üzemanyag-takarékos út után július 25-én érkezik meg és dokkol a Zarja hátsó kikötési pontjára. Pár hét múlva, augusztus 9-én pedig egy teherhajó is érkezik, a Progressz-M1-3, mely a Zvezda hátsó portjára csatlakozik és feladata a még üzemképtelen Zvezda helyett az ISS pályájának a megemelése.
Hosszú és problémákkal teli út után végre lezárult a Nemzetközi Űrállomás építésének egy fontos fejezete, azonban állandó személyzete még mindig nincsen. Sorozatunk következő részében az első lakókról, valamint az ISS további bővüléséről lesz majd szó.