Újabb halasztás az SLS-program ütemtervében

Lassan már nem újdonság, hogy csúszásról kell beszámolnunk a NASA új generációs óriásrakétájának fejlesztése kapcsán. Azonban a napokban megint egy későbbi dátumot neveztek meg az első indításra.

A NASA Emberes Kutatási és Üzemeltetési Bizottságának május 14-i ülésén Tom Whitmeyer igazgatóhelyettes úgy nyilatkozott, hogy az eddig 2021 közepére tervezett Artemis I. küldetés indulása jövő év végére tolódik. Az újabb halasztás fő oka ezúttal a Stennis Űrközpont koronavírus miatti leállása, ami legalább 2-3 hónapos csúszást eredményez a teljes programot illetően. A vírus terjedését megelőzően idén nyáron tervezte elindítani a NASA az SLS első fokozatának ún. “green-run” tesztjét, melynek során feltöltik az üzemanyagtartályokat, és megkezdik a teljes indítási rendszer és a hajtóművek ellenőrzését. Az Űrközpont lassan újra visszaáll a járvány előtti munkavégzésre, azonban a teljes üzem helyreállása csak nyárra várható. Így a korábban erre az időszakra tervezett tesztsorozatot legalább novemberig elhalasztják.
Ha sikeresen lezajlott a tesztsorozat, az első fokozatot még idén év végén vagy jövő év elején szállíthatják a Kennedy Űrközpontba, ahol megkezdődhet az egyes rakétafokozatok és részegységek összeszerelése. De emeljük ki a “ha” fontosságát, ugyanis első alkalommal fogják feltölteni a rakéta hidrogén- és folyékony oxigéntartályait, amiket korábban nem teszteltek külön-külön. Ne is gondoljunk bele inkább, milyen további késést okozna egy esetleges baleset…

Az SLS-program teljes költsége már a 20 milliárd dollárt is meghaladta, és rengeteg kritika érte a NASA-t a folyamatos csúszások és problémák, illetve az elképesztően lassú fejlesztés miatt. Azonban a Kongresszus folyamatos és megingathatatlan támogatását élvezve nem tudnak/akarnak lemondani a programról. Miközben az eredeti tervek szerint már 2017-ben meg kellett volna történnie az első indításnak, a rakéta tesztelése még el sem kezdődött, miközben az Orion űrhajó teljesen kész állapotban várja egy hangárban, hogy hordozórakétája valaha elkészül-e.

Az első fokozat érkezése a Stennis Űrközpontba 2020 januárjában
Fotó: NASA/SSC

Űrhírek – 2020. május 3.

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a hét a NASA-ról szólt. Szinte csak velük kapcsolatban találunk híreket erről a hétről, de azért máshol is történtek dolgok.

  • Jól indult a hét a SpaceX számára, ugyanis sikeres kriogenikus tesztet sikerült végrehajtaniuk az SN-4 prototípussal. Az előző napi, ún. ambient teszt után (amikor a környezettel megegyező hőmérsékletű gázt vagy folyadékot tankolnak a tartályokba, esetleges szivárgásokat keresve), hétfő hajnalban sor kerülhetett a mélyhűtött folyékony nitrogénnel való tesztelésre is. Az SN-4 tartályai és illesztései kitartottak, és 4,8 baros nyomást sikerült elérni a teszten, ami már elegendő lesz a későbbi repülésekhez. Ezután a hét közepén első alkalommal szereltek be egy Raptor hajtóművet egy teljes méretarányú tesztjárműbe, így újabb mérföldkőhöz érkezett a SpaceX. Hétvégére, illetve jövő hétre vannak kiírva újabb útlezárások, és meg is kezdődtek a további tesztek. Előbb egy ún. wet dress rehersal (a tartályokat immár metánnal és folyékony oxigénnel tankolják fel, a hajtómű turbópumpáit megnyitják és az égési térbe juttatják az üzemanyagot, az indítási folyamatból csak a gyújtás marad ki), majd a statikus hajtóműteszt következhet, azonban úgy tűnik, hogy ma hajnalban végül a tervezett wdr elmaradt, és ezen cikk befejezéséig nem közöltek hivatalos információt a további tervekről és eseményekről. Elon Musk szombaton úgy nyilatkozott, hogy remélhetőleg pár napon belül sor kerülhet a statikus hajtómű tesztre.
    Eközben viszont szédületes tempóban épül az SN-5 prototípus is, az egyes darabok már a végső összeillesztésre várnak, amit pár nap alatt végre is szokott hajtani a cég, így akár már jövő héten elkészülhet ez a példány is a tesztelésre.
  • A 2020 júliusában induló új marsjáró, a Perseverance után a különleges “marsi helikopter” is megkapta a nevét. A NASA április 29-én szerdán jelentette be, hogy a járművet Ingenuity-nak (magyarul Találékonyság, Leleményesség) nevezték el. A nevet egy alabamai gimnáziumi diáklány, Vaneeza Rupani javasolta az űrhivatal névadási felhívása alapján.
  • Szintén szerdán kaptunk egy újabb rossz hírt az SLS-ről. Az NASA felügyeletéért és elszámoltathatóságáért felelős szervezete (Government Accountability Office – GAO) éves jelentésében aggodalmát fejezte ki az első fokozat tartályát illetően, melyben szivárgások fordulhatnak elő. Ebben a cikkben találhattok több információt erről.
  • Április 30-án hozta nyilvánosságra a NASA, hogy a 2024-től tervezett Holdraszállásokon használandó holdkomp fejlesztésével három céget bíznak meg: a Blue Origin, mely az ún. National Teamet vezeti (tagjai még a Lockheed Martin, a Northrop Grumman és a Draper), a Dynetics és a SpaceX terveire esett az űrhivatal választása. Összesen 967 millió dollárt osztanak szét a három cég között fejlesztési támogatásként, és közülük 2021 februárjában kerül ki a végső győztes. Itt olvashattok a bejelentésről és a tervekről még többet.
  • Május 1-jén egy több órás és több részes sajtótájékoztatót tartott a NASA a DM-2 küldetéssel kapcsolatban, melynek egyre közeledik a várva várt időpontja. Rengeteg információt közöltek, mi is igyekeztünk ebben a cikkben mindenről beszámolni.
  • Szintén pénteken a Sierra Nevada Corporation is nyilvánosságra hozta az első Dream Chaser orbitális jármű nevét, ami a Tenacity (Kitartás, Állhatatosság) lett. Ezzel tiszteleg a cég csapatuk kitartó és kemény munkája előtt.
  • És ugyancsak 1-jén pénteken jelentette be a NASA, hogy újabb 1,79 milliárd dolláros megbízást ad az Aerojet Rocketdyne-nak, amely az SLS-hez gyártja az űrsikló programban is használt RS-25 hajtóművek módosított verzióját. A szerződésmódosítás újabb 18 hajtómű gyártását és tesztelését tartalmazza, aminek köszönhetően a korábbi 6 db-os megrendeléssel kiegészülve összesen 6 SLS rakéta építhető 2029-ig. A részletekről itt olvashattok.
Az új marsi járművekről készült fantáziafotó

Újabb 1,79 milliárd dollár az Aerojet Rocketdyne-nak

A NASA május 1-jei döntése értelmében további 1,79 milliárd (!!) dollárt ad az Aerojet Rocketdyne (AR) nevű cégnek, mely korábban az űrsiklókhoz, most pedig az SLS-hez fogja gyártani az RS-25 hajtóművet.

Épp a minap írtunk a NASA új nehézrakétája, az SLS körüli újabb gondokról. Ehhez képest nem hogy elgondolkozik az űripari vállalat egy újabb megoldáson közép-és hosszútávon, hanem további dollár milliárdokat öl a kétséges és -őszinte véleményünk szerint- értelmetlen projektbe. Pénteken ugyanis arról számoltak be, hogy módosítják a 2015 novemberében aláírt szerződést az AR-al, mely 6 db RS-25 hajtómű gyártásáról szól, és ezt toldják meg további 18 db hajtóművel. Ezzel összesen majdnem 3,5 milliárd dollárra emelkedik a NASA támogatása, ami 2029. szeptember 30-ig szól, és további 6 db SLS rakéta építését teszi lehetővé, a jelenlegi terveken felül. Ez az összeg a hajtóművek gyártásához szükséges eszközökre, a gyártási folyamatra és a tesztelésekre használható fel. A mostani közel 1,8 milliárd dolláros megbízás a 18 hajtóműre azt jelenti, hogy egyetlen egy darab RS-25 hajtómű ára közel 100 millió dollár, míg egy teljes Falcon Heavy rakéta indítási költsége 90 millió dollár. Mindenki döntsön megítélése szerint ezen számokat látva…

Az AR a korábbi RS-25D hajtómű egy módosított verzióját, az RS-25E-t gyártja majd, melyet eleve egyszer használatosként építenek meg. A korábbi “D” típus ugyanis még az űrsiklókhoz készült, újra felhasználható konstrukcióban, de mint köztudott, az SLS rakéta összes példánya egyszer fog csak az űrbe indulni. A cég a hajtómű egyes darabjait a kaliforniai üzemében gyártja le, majd azokat a NASA stennisi központjába szállítja, ahol a végső összeszerelés és a tesztelés történik.
Az űrsiklókból kiszerelt és/vagy a programból eleve megmaradt összesen 16 db RS-25D hajtóművet az SLS igényeihez megfelelően alakították át, és ezek tesztelése júniusban kezdődhet meg (bár a koronavírus miatt egyelőre még bizonytalan ideig nem indulhat újra az űrközpont működése). Ezek a tesztek arra is szolgálnak majd, hogy a jövőben gyártásba kerülő “E” típus módosításairól is visszajelzést kapjanak a mérnökök. Doug Bradley, az AR RS-25 program igazgatóhelyettese arról számolt be, hogy a 2017 óta ismét tesztelés alatt álló megmaradt “D” típusok módosításainál már 3D nyomtatást is alkalmaztak az alkatrészek gyártásakor, amivel 30 millió dollárt spóroltak hajtóművenként, azonban ez az új folyamat nem mehet a megbízhatóság rovására. Korábban ugyanis akár 20-22 repülésre tervezték ezeket a hajtóműveket és alkatrészeket az űrsiklókhoz, míg most csak egyszeri használatra kell legyártani őket.

A NASA “A-1” tesztállása Stennisben

Akármennyire is igyekszik az AR és a NASA a költségeiket csökkenteni, előbb-utóbb be kell majd látniuk, hogy egy múltbeli technológiára épülő konstrukciónak akkor sem nagyon lehet jövője, ha módosításokkal próbálnak egy már bevált dizájnt újítgatni és életben tartani. A világ, és ezáltal az űripar is megváltozott az űrsiklók kora óta, és az innovációknak köszönhetően a feltörekvő magáncégek nem csak utolérik, hanem el is húznak a szebb napokat is megélt NASA mellett, aminek így még kisebb lesz a befolyása és szerepe az űrtechnológiában. Ki tudja, mi lett volna, ha ezeket az óriási összegeket új technológiák fejlesztésére, vagy esetleg a kereskedelmi cégek nagyobb támogatására fordították volna. Valószínűleg ma nem egy legkorábban 2024-re tervezett Holdraszállást, hanem az első emberes utat tervezhetnék a Marsra. De a politika sajnos mindig közbeszólt és közbe is fog szólni…

Az első teljesen összeszerelt, új RS-25E hajtómű

Folytatódik az SLS vesszőfutása

A NASA új nehézrakétája, mely 10 év fejlesztés, és 10 milliárd elköltött dollár után is még messze van a megvalósulástól, most újabb pofont kaphat.

Szerdán jelent meg a NASA felügyeletéért és elszámoltathatóságáért felelős szervezetének (Government Accountability Office – GAO) éves jelentése, melyben az Űrhivatal különböző projektjeit vizsgálják meg, főleg pénzügyi és működési szempontból.
A most megjelent riport szerint, újabb problémák lehetnek az SLS első fokozatával, mely éppen a Mississippi állambeli Stennis Űrközpontban vár a nyáron esedékes hajtóműtesztjeire. A riport szerint a programban résztvevő mérnökök aggodalmukat fejezték ki, hogy az első fokozat folyékony hidrogén tartályában szivárgások fordulhatnak elő, ha azt teljesen megtankolják. Állítólag méretarányos tesztek már zajlottak a tömítésekkel, mivel azonban még soha töltötték tele a tartályt folyékony hidrogénnel, ezért nehéz megjósolni, ez milyen hatással lesz az első fokozatra, lesznek-e szivárgások. Sem a Boeing, sem a NASA hivatalosan még nem reagált a GAO állításaira.
A problémák elhárítása természetesen további csúszásokat eredményezhet, nem beszélve arról, hogy a Covid-19 vírus miatt a munka hetek óta amúgy is áll a Stennis Űrközpontban.

Az első SLS első fokozat a Stennis űrközpont tesztállására helyezés közben

Lassan tényleg az egész program kezd hasonlítani egy Benny Hill műsorra.. A költségek az egekben vannak, és folyamatosan emelkednek, de a Boeing vezette program jól fekszik a törvényhozásban, ezért folyamatosan megszavazzák a pluszpénzt. Indítást, éles tesztet még nem láthattunk, illetve gyakorlatilag semmilyen technológiai újítást sem: az összes komponens valamilyen formában az űrrepülőgép-programból származik, köztük a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, és a főhajtóművek (RS-25) is.
Bár nekünk minden új rakétának, új űrhajónak örülni kéne, de sajnos ez egyre nehezebb az SLS-el kapcsolatban. Ahogy már korábban is írtam, az egész program egy hatalmas pénztemető, és tényleges előrelépést semmilyen formában nem tartalmaz. A NASA emberes űrkutatási programjai közül egyedül a Commercial Crew Program ami előremutató (bár tudjuk, hogy azért ott is erősen megy a kivételezés).
Korábbi írásainkat az SLS-ről a címke alatt találjátok, a mostani hírről bővebben pedig itt tudtok olvasni.

Ez még mindig csak egy render kép…

Napi videó – Újabb remek ismeretterjesztő kisfilm The Everyday Astronaut, azaz Tim Dodd jóvoltából

Tim ismét kitett magáért, remek kis oktatófilmet hozott létre, ezúttal általa kiválasztott rakéták károsanyag kibocsátásáról, illetve környezetre gyakorolt hatásukról a hétköznapi repülőgépekhez viszonyítva.
Saját bevallása szerint 5 hónapon keresztül készítette a videót, de megérte a sok munka. Nekem nagyon tetszett a közel egy órás videó, csak ajánlani tudom mindenkinek!

Űrhírek – 2020. március 15.

  • Március 9-én hétfőn Kína egy újabb Long March 3B rakétát indított, mely egy Beidou navigációs műholdat juttatott az űrbe. Immár 54 ilyen műhold kering a Föld körül, melyek Kína saját GPS hálózatát hivatottak biztosítani, a polgári lakosság és a hadsereg számára is. 2012 óta működik a hálózat korlátozottan, és a májusra tervezett utolsó indítással lesz teljeskörű a szolgáltatás.
  • Kedden újabb rossz hírt kaphattunk a NASA SLS-programjáról: egy belső vizsgálat megállapította, hogy az űrhivatal új óriásrakétájának fejlesztése és építése ismét tovább csúszhat, és a költségek is tovább nőhetnek ezáltal. Hogy konkrét számokat is közöljünk: a NASA eredeti, 2014-es terve alapján 10,8 milliárd dollárra becsülte a projekt teljes költségét, ez tavaly év végére már 17 milliárd dollárra nőtt, és a jelenlegi riport szerint jövőre eléri a 18,3 milliárd dollárt is, ha 2021-ben egyáltalán sor kerülhet az első indításra…ha pedig a második indítás is tovább csúszik 2023-ra, már 22,8 milliárd dolláros összegről beszélhetünk. A projekt időbeli csúszását is figyelembe véve összességében 33%-kal lépte túl a program a tervezett költségeket és időbeli ráfordítást, ez jövőre pedig már 43%-ot is elérheti. A riport a három fő beszállító cég – a Northrop Grumman (hordozórakéták), a Boeing (rakétatest fő alkotóelemei) és az Aerojet Rocketdyne (hajtóművek) – különböző problémáit és az ezekből adódó késéseket említi a projekt csúszásának fő okaként.
  • Azonban egy pozitív esemény is történt végre az SLS programot tekintve: tegnap több sikeres teszten is átesett az Orion űrhajó a NASA Plum Brook-i központjában. A szigorú tesztek során extrém űrbéli helyzeteket szimulálva figyelték meg a kapszula működését és viselkedését.
  • 2022-re halasztották az európai-orosz közös fejlesztésű ExoMars marjáró indítását. Az idén júliusra tervezett start csúszását az ejtőernyők és egyéb elektronikai eszközök megfelelő működése miatti aggályok okozzák, de a koronavírus egyre nagyobb veszélye és terjedése is közrejátszott az ESA és a Roszkoszmosz vezetőinek döntésében.
  • Helyi idő szerint ma reggel 9:22-kor (hazai idő szerint 14:22-kor) indított volna a SpaceX újabb 60 darab Starlink műholdat egy Falcon-9 rakétával. Azonban T-0-nál leállították a folyamatot, és a rakéta az indítóálláshoz rögzítve a földön maradt. Az eddig beérkezett hivatalos információ szerint a Merlin hajtóművek működéséért felelős program eltérést fedezett fel a begyújtás előtti pillanatban, ezért az automatikus indítás-megszakító rendszer működésbe lépett. A küldetés érdekessége, hogy ötödik alkalommal indul ugyanaz a rakéta, és első alkalommal használnak újra két áramvonalazó kúpot is, a részletekről ebben a cikkben írtunk.
A Long March 3B indítása március 9-én
Forrás: Xinhua