Tom Mueller, a Merlin hajtóművek atyja

Bár Elon Musk a SpaceX arca, de rengeteg kíváló szakember dolgozik a vállalatnak. Mai írásunkban Tom Muellert, a SpaceX rakétazsenijét mutatjuk be, akinek a Merlin hajtóművet köszönhetjük.

Thomas Mueller az Idaho állambeli Saint Maries-ben született, édesapja favágó volt. Már kiskorában különbözött a többi gyerektől: míg mindenki a közeli erdőben játszott, Tom inkább könyveket olvasott a helyi könyvtárban, vagy kedvenc sorozatát, a Star Trek-et nézte a tévében. Korán elkezdett érdeklődni a technológia iránt és kíváncsi volt, hogyan működnek a dolgok. 10 évesen már meg tudott javítani egy elromlott órát és fűnyírót.
Később a rakétamodellek iránt kezdett érdeklődni, 12 évesen pedig megépítette az első saját modelljét is, melyet az űrrepülőgépről mintázott. Ezek után pedig saját hajtóművek tervezésébe fogott: az egyikhez édesapja hegesztőgépét használta (mint “hajtómű”), melyet egy kávéskannában lévő vízzel hűtött le. Ezzel a modellel több iskolai versenyt is megnyert.

Mueller favágóként az 1980-as években

A középiskola elvégzése után az Idaho-i egyetemre iratkozott be, gépészmérnök képzésre. Eközben, hogy fizetni tudja a tandíjat, favágóként dolgozott. A diploma megszerzése után több helybeli állásajánlatot visszautasított, és Kaliforniába ment, mely az űripar egyik központja. A nyugati parton az első munkahelye a Hughes Aircraft vállalatnál volt, mely műholdakat gyártott. Nem töltött itt el sok időt, hanem továbbállt a TRW vállalathoz, mely folyékony üzemanyagú hajtóművek fejlesztésével foglalkozott. A cégnél a TR-106 hidrogén üzemanyagú hajtómű fejlesztésében vett rész, és időközben mesterdiplomát is szerzett a Layola Marymount egyetemen.

A TRW-nél Mueller úgy érezte, hogy ötletei elvesznek a nagyvállalati bürokráciában, ezért szabadidejében saját hajtómű fejlesztésébe kezdett. Csatlakozott egy amatőr, kísérleti rakétákat építő csapathoz, a Reaction Research Society-hez is, melynek hamarosan vezető tagja lett. A csoport a Mojave-sivatagban tesztelte a tagok rakétáit, és Mueller nagy hírnévre tett szert.
2001 végén kezdett neki egy folyékony üzemanyagú hajtómű építésébe, előszőr a saját garázsában, majd az egyik barátja raktárhelyiségében. A 36 kg súlyú, és 58 kN tolóerő kibocsátására képes hajtóművet többször is sikeresen tesztelte a következő évben, amikor is egy furcsa milliomos, Elon Musk (aki a sikertelen orosz rakétavásárlási tervei után hajtóművet keresett új űripari cégéhez) meglátogatta Muellert és csoportját. Musk teljesen elképedt azon, hogy Mueller mindent tud a hajtóművekről, és nem csak a kisebb fajtákról, hanem a nagyokról is. Muellerre is nagy hatással volt Musk szakértelme, és egyértelmű, hosszútávú céljai.

Állítólag Musk az első látogatásakor megkérdezte, hogy Mueller mennyiért tudna hajtóművet építeni, ha nem kéne a TWR-nél megszokott köröket lefutni, erre Mueller azt válaszolta, hogy harmadannyiba. Musk válaszul azt mondta, hogy tizedannyiból kéne. Mueller azt mondta, hogy rendben, és alapító tagként csatlakozott a SpaceX-hez…

Mueller és a Merlin hajtóművek

2002 májusától a SpaceX hajtómű fejlesztésekért felelős alelnöke (később CTO – Chief Technology Officer) lett, és az ő vezetésével születtek meg a Merlin-1A és Kestrel hajtóművek, amit a Falcon-1 rakétához használtak. A rakétával 2008. szeptemberében (a negyedik próbálkozásra) a SpaceX lett az első privát cég, aki folyékony üzemanyagú rakétával Föld körüli pályára állított hasznos terhet. A későbbiekben a Falcon-9 rakétához továbbfejlesztették a Merlint, és az 1C és 1D variánsokból 9 darabot helyeztek el az első fokozatban. A második fokozatra a hajtómű egy vákuum optimalizált változatát fejlesztették ki, ez lett az MVac.
Mueller és csapata alkotta meg a Dragon űrhajó Draco hajtóműveit is.

A Raptor

2016 szeptemberében, amikor az új Raptor hajtómű első tesztjei zajlottak, Mueller kicsit hátrébb lépett a fejlesztések vezetésétől és részmunkaidős CTO lett. 2019 januárjától pedig Senior Advisor, azaz tanácsadó (szintén részmunkaidős) lett a SpaceX-nél. Mueller elmondása szerint a Raptor fejlesztésében már kevésbé vett részt, azt már főleg a Propulsion csapat és Elon Musk végezte.

Ne feledjétek, élőben közvetítjük majd a május 27-i indítást, alul a link a videóhoz! Jó buli lesz, csatlakozzatok mindenképpen! Iratkozzatok fel a csatornára, kövessetek minket itt a blogon, Facebookon és Twitteren is!

A Crew Dragon DM-2 küldetés űrhajósai

DM-2 küldetés legénysége: Bob Behnken és Doug Hurley

Már tényleg nincs sok hátra, és elindul a Sárkány a Nemzetközi Űrállomásra. A blogon több napja igyekszünk minél több tartalmat megosztani veletek a nem mindennapi küldetéssel kapcsolatban. Azt hiszem, mi itt mindannyian jobban várjuk az esti órákat május 27-én, mint egy kisgyerek a Szentestét.

Az elmúlt napok során számos remek írás jelent meg az oldalon (a DM-2-ről szóló összes írásunkért katt ide). Elmondhatjuk, hogy most már ismerjük a különc látnok milliárdost, a céget, melyet megálmodott, és annak karizmatikus elnöknőjét. Sőt már magáról az űrhajóról is rengeteg mindent megtudtunk. Éppen itt az ideje, hogy a Crew Dragonnal utazó két asztronautával is megismerkedjünk. Név szerint Douglas G. Hurley-val és Robert L. Behnken-nel

Douglas G. Hurley

A Demo Mission-2 küldetés parancsnoka (Spacecraft commander) Douglas G. Hurley, 1966. október 21-én született a New York állambeli Endicottban. 1988-ban a Tulane Universityn szerzett építőmérnöki diplomát, 1991-től rendelkezik képesítéssel repülőgép vezetésre. Három alkalommal teljesített szolgálatot a Csendes-óceán nyugati térségében. 1997-ben tesztpilóta kiképzésben részesült, ezt követően az F/A-18-as vadászrepülő különböző típusaival is repült. Egyik repülése alkalmával ragadt rá a „Chunky” becenév, melyet hívójelként a mai napig használ. Összesen több mint 5500 órát repült és több mint 25 géptípus kapcsán szerzett pilóta tapasztalatokat. A 2000-es években részesült űrhajós kiképzésben a houstoni Johnson Űrközpontban.

Hurley feleségével és kisfiával

Már kiképzett űrhajósként az STS-107, illetve STS-121 jelzésű küldetések során támogatói, tanácsadói szerepkörben szolgált. A NASA-nál töltött évek alatt volt alkalma az orosz Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központban is szolgálatot teljesíteni. Összesen 683 órát töltött a világűrben, két űrsikló küldetésen vett részt. Első alkalommal az Endeavour űrrepülőgéppel repült az STS-127 misszió során. Első űrszolgálata alatt összesen 15 napot, 16 órát és 44 percet töltött a világűrben. Ezalatt 248-szor kerülte meg a Földet.

2011. július 8-án az utolsó űrsikló pilótájaként Hurley részt vett az STS-135 küldetésen. A Raffaello modullal ellátmányt, kutatási anyagokat és eszközöket szállítottak a Nemzetközi Űrállomásra. A küldetés alatt 12 napot, 18 órát és 27 percet töltött a világűrben, 202-szer kerülve meg a Földet.
Az űrsiklók nyugdíjazását követően a Johnson Űrközpont repülő személyzetért felelős osztály igazgatóhelyettese lett. 2014 augusztusában a kereskedelmi űrrepülések személyzeti osztályának igazgató helyettese lett, majd 2015-ben a NASA bejelentése szerint Hurley lett az Amerikai Egyesült Államok egyik első űrhajósa, akit kereskedelmi űrrepülésekre képeztek ki. A kinevezés után meg is kezdte a felkészülést a Boeingnél és a SpaceX-nél. 2018-ban a SpaceX bejelentette, hogy Douglas G. Hurley lesz a Crew Dragon Demo-2 küldetés parancsnoka. A Sárkány első utasa házas, felesége Karen Nyberg, aki szintén űrhajós. Egy kisfiuk van.

Hurley kisfiának rajza apja űrhajójáról

Dr. Robert Behnken

A SpaceX első emberes küldetésének második legénységi tagja dr. Robert Louis Behnken. 1970. július 28-án született a Missouri állambeli St. Ann-ben. 1992-ben a Washington Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. Az Amerikai Légierő (United States Air Force) pilótája lett, szolgálatát az F-22-es vadászgéppel látta el. A légierőnél 1997-ben műszaki ismeretekből doktorált. 1999-ben pedig tesztpilóta kiképzésben részesült. A légierő kötelékében több mint 780 órát repült, és több mint 25 különböző típusú gépen teljesített szolgálatot, illetve tesztelte azokat. 2000-ben a Johnson Űrközpontban részesült űrhajós kiképzésben. 2006-ban részt vett a NASA egy speciális tengeralatti missziójában a NEEMO 11-ben, melynek keretén belül hét napot töltött egy víz alatti kutatóbázison.

Az Endeavour űrsiklóval repült előszőr 2008. március 11-én. Itt küldetés felelősként vett részt a misszióban, melynek célja az volt, hogy a Japán Kibo első részét és a kanadai Dextre robotkart az űrállomásra szereljék. Az STS-123 jelű küldetés alatt 378 órát töltött a világűrben. Ezalatt háromszor végzett űrhajón kívüli tevékenységet (EVA, űrséta) és 19 órát töltött a világűrben szkafanderben. Küldetése során 250-szer kerülte meg a Földet.
2010. február 8-án ismét az Endeavour űrsikló küldetés specialistája volt. Az űreszköz 24. repülése az STS-130 jelzést kapta.

A küldetés feladata a Tranquility modul és a Cupola feljuttatása volt. Második űrszolgálata alatt Behnken 330 órát töltött a világűrben, mely során ismételten tett három űrsétát. A küldetés ideje alatt 217-szer kerülte meg a Földet. Az űrsikló korszak után 2012-ben Peggy Whitsont leváltva az Űrhajós Iroda vezetője lett. Egészen 2015-ig, amikor is felvételt nyert a kereskedelmi űrhajóskiképzésre jelölt asztronauták közé. 2018 augusztusában kapta meg kinevezését a Crew Dragon Demo-2 misszió műveleti parancsnok (Joint operations commander) feladatkörre. Dr. Behnken házas, felesége Katherine Megan McArthur, szintén űrhajós (egyszer járt az űrben, a 2009-es STS-125 küldetésen, a Hubble utolsó javító-misszión).

Bob Behnken és felesége

Elsőnek lenni mindig nagy feladat. Számos alkalommal bebizonyította már a történelem, hogy az elsőket megőrzi az emberiség emlékezete. Történelemkönyvek őrzik az első császár nevét, az első bátor hegymászóét, aki meghódította a Csomolungmát. De ugyanígy kiolvashatjuk annak a két feltalálónak a nevét, akik első alkalommal repültek saját maguk által készített gépezetükkel. Miután a Földön nem maradt más, az ember a csillagok közé vágyott. A világűr első utasának nevét az egész ember ismeri. Pont ahogyan az első női űrhajós neve is beíródott az egyetemes emlékezetbe. Három űrhajós különösen becses helyen szerepel a már sokat emlegetett lapokon. A Holdra eljutott űrhajó legénységének három tagja talán a leghíresebb űrhajósok maradnak, míg világ a világ. Azt túlzás lenne mondani, hogy a Dragon két bátor űrhajósát pár év múlva minden kisiskolás név szerint ismer majd, mint az Apollo-11 legénységét annak idején. De optimista módon azért annyira számítok, hogy a jövő űrtörténelmében, legalább egy tekintélyes bekezdést kap ez a két bátor férfi.

Jó utat fiúk! Gyertek haza épségben!

A SpaceX első űrhajósai útban a Crew Dragonhoz az egyik teszt során

Űrhírek – 2020. május 24.

Érthető módon ez a hét a jövő szerdai Demo-2 küldetésről és az arra való felkészülésről szólt leginkább, de azért volt más történés is.

  • A múlt vasárnapról keddre halasztott Starlink-7 küldetést végül ezen a héten sem sikerült elindítani, ugyanis a Falcon-9 landolási zónájában tomboló trópusi vihar veszélyeztette volna a leszállást és magát az Of Course I Still Love You drónhajót. Mivel a következő, kulcsfontosságú Demo-2 küldetés indításához már túl kevésnek bizonyult volna a visszatérési, majd újbóli kihajózási idő, a SpaceX úgy döntött, hogy mindenképp az első emberes indításuk után pótolják ezt a missziót. Mivel kb. 8-10 napot vesz igénybe, hogy az OCISLY visszatérjen a Demo-2 hordozórakétájával Cape Canaveral kikötőjébe, majd újból elfoglalja helyét a következő landolási területen, valószínűleg június elején hajtják végre az indítást.
  • Ahogy kedden mi is megírtuk, váratlanul bejelentette lemondását Doug Loverro, a NASA emberes küldetésekért felelős vezetője. Május 18-i hatállyal ért véget a hivatása, amit alig fél éve vett át. Saját elmondása szerint “egy év eleji jelentős döntéshozatali hiba” szólt lemondása mellett, amiért magát tette felelőssé és egyedül neki kell viselnie a következményeket. A 27-i Demo-2 küldetés előtt alig másfél héttel ez nem a legjobb időzítés volt, ám mint utólag kiderült, ez szerencsére nem veszélyezteti az utóbbi idők egyik legfontosabb indítását. Helyét Ken Boversox veszi át, aki öt alkalommal repült az űrsiklóval és a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka is volt.
  • Kedden újabb statikus hajtóműtesztet hajtott végre a SpaceX a Starship SN-4 prototípussal és az SN-20 jelzésű Raptorral. A tankolás és a begyújtás a tervek szerint történt, ám a hajtómű leállítása után kisebb tüzek keletkeztek az űrhajó teste körül. lángok valószínűleg azért csaptak fel, mert néhány szelep meglazulhatott vagy leválhatott az SN-4 alján lévő illesztésekről, és így a metán a levegővel érintkezve belobbant. A beépített tűzoltó berendezés végül eloltotta a tüzet és biztonságosan megtörtént az üzemanyagtartályok leengedése, de elővigyázatosságból még másfél napig meghosszabbították a lezárásokat és a SpaceX alkalmazottak se mehettek a tesztpad közelébe. Végül csürtörtök reggel oldották fel a lezárásokat. Úgy tűnik, az SN-4 komolyabb sérülések nélkül vészelte át a nem várt tűzesetet, és néhány napi javítást követően újabb tesztekre készülnek vele a mérnökök, hiszen május 28-ra és 29-re, illetve június 1-jére újabb útlezárásokat írt ki a sheriff hivatal.
  • Szerdán megkezdődött a végső felkészülés a május 27-i Demo-2 indításra, mely 2011 júliusa óta az első emberes indítás lesz az Egyesült Államokból. A két űrhajós, Doug Hurley és Bob Behnken repülőgéppel érkezett meg a Johnson Űrközpontból a Kennedy Űrközpontba, ahol Jim Bridenstine, a NASA igazgatója, és Bob Cabana, az űrközpont vezetője fogadta őket – a Covid-19 vírus miatt előírt szigorú előírások betartása mellett. Egy rövid sajtótájékoztató után az asztronauták elfoglalták lakhelyüket, mely hagyományosan egy tengerparti ház az űrközpont területén.

    A Demo-2 küldetéssel kapcsolatban naponta beszámoltunk és beszámolunk a legfrissebb történésekről, további híreket ezzel kapcsolatban az alábbi linkeken találtok:
    – a szerdai események és fotók az összeszerelt Falcon-9-ről és a Crew Dragon űrhajóról itt és itt
    – a csütörtöki ún. Flight Readiness Review (azaz az indítás készültségi helyzetének vizsgálatára irányuló értekezlet) eredménye
    – a pénteki statikus hajtóműteszt
    – a szombati utolsó főpróba a két űrhajóssal egészen a tankolási folyamat megkezdéséig
  • Szerdán sikeresen elindult az utolsó H-2B japán hordozórakéta a Tanegashima Űrközpontból, mely a szintén utoljára használt HTV teherűrhajót juttatta az űrbe. A teherűrhajó rakterébe mintegy 4 tonna utánpótlást és 2,2 tonna egyéb felszerelést pakoltak a Nemzetközi Űrállomás számára, melyet öt nap után ér majd el az automata vezérlésű űreszköz. Japán jelenleg legerősebb rakétáit, a H-2B-t és a H-2A-t az alacsonyabb üzemeltetési költségű és modernebb H3 rakéta váltja majd fel, ami a HTV-X teherhajót fogja a jövőben Földkörüli pályára juttatni.
  • Csütörtökön megérkezett a Kennedy Űrközpontba annak az Atlas-5 rakétának az első fokozata, mely a júliusban induló új marsjárót, a Perseverance-t juttatja majd az űrbe. Maga a rover és a speciális helikopter is a végső összeszerelési fázisban vannak, és amint a rakéta többi eleme is az űrközpontba ér, megkezdődhet a végső összeszerelés.
  • Az orosz űrhivatal, a Roszkoszmosz is végrehajtott egy sikeres indítást pénteken. Egy Szojuz-2.1b rakéta startolt el Bajkonurból moszkvai idő szerint délelőtt 10:31-kor egy Fregatt második fokozattal, rakterében egy katonai rakétamegfigyelő műholddal. Az orosz védelmi hivatal nem számolt be részletekről, mindössze az indítás sikerességét erősítették meg. Mindössze annyi ismert, hogy a műhold 1600 km és 39000 km közötti magasságú elliptikus pályán fog keringeni a Föld körül.
Bob Behnken és Doug Hurley az utolsó szombati Demo-2 főpróbán
Foto: NASA

DM-2: Lezajlott a főpróba

Tegnap főpróbát tartottak a szerdai indításhoz, az ún. “Launch Dress Reharsal” alkalmával az űrhajósok a start napján esedékes teendőket próbálták el.

A misszió űrhajósai, Doug Hurley és Bob Behnken a főpróbát egy időjárási eligazítással kezdték, ez után került sor az űrruhák felvételére. Sajnos amúgy a jelenlegi állás szerint csak 40% esély van a kedvező időjárásra szerdán – reméljük ez nem romlik tovább, de Floridában nagyon gyorsan változik az időjárás. Ha szerdán amúgy nem tudnak indulni, akkor szombat este 19:00 óra körül, vagy vasárnap este kerülhet sor a startra. Érdkesség amúgy, hogy a mostani időjárás-előrejelzés hasonló, mint a 2011-es utolsó űrrepülőgép-útnál, az STS-135-nél volt. Akkor is 40% volt az esély a startra, de az Atlantis végül elsőre el tudott indulni – reméljük így alakul most is.

Menő autók, menő rendszámmal

A beöltözés után az asztronauták kiléptek a Neil Armstrong-ról elnevezett felkészítő épületből, és beszálltak a speciális Tesla Model X-be, mely aztán a 39A indítóállomásra vitte őket. Itt lifttel mentek fel a 80 méter magasan lévő hídhoz (Crew Access Arm), melyen keresztül az űrhajóhoz sétáltak és beszálltak. Az indítóállás személyzete segítségével bekötötték magukat, bezárták az ajtót, és egészen T-45 percig (ekkor dönt a SpaceX Repülésigazgatója az üzemanyag-feltöltés megkezdéséről) elpróbálták az indítási teendőket. A szimulált visszaszámlálás alatt a legénység folyamatos kapcsolatban volt az irányítóközponttal. A gyakorlat után az űrhajósok kiszálltak, és visszatértek a legénységi körletbe.

A következő lépés a hétfői ún. “Launch Readiness Review” lesz, ami a start előtti utolsó biztonsági és logisztikai ellenőrzés lesz.
Közben megtudtuk azt is, hogy az űrhajósok a start napján fogják bejelenteni a Crew Dragon becenevét is, nagyon kíváncsiak vagyunk milyen nevet találtak ki. 🙂

Szintén új információ, hogy Donald Trump amerikai elnök is ellátogat majd az indításra, Mike Pence alelnök már korábban jelezte részvételét.
Itt egy kis politikai megjegyzést tennék: Jim Bridestine NASA Adminisztrátor persze lelkesen éltette a Trump-kormányzatot a hír kapcsán, de azt ne feledjük el, Trumpnak, és a republikánus vezetésnek az égvilágon semmi köze nincs ehhez a sikerhez. A Commercial Crew Programot még Barack Obama elnök indította el, és a republikánus többségű Szenátus többször is próbálta azt elgáncsolni… Ahogy Trumpot ismerjük, ne csodálkozzunk ha egy kabarét csinál ebből is, és szenvtelenül a saját kormányának a vívmányaként fogja beállítani a küldetést…
De hagyjuk is a politikát, inkább koncentráljunk május 27-re. Nem felejtettétek, hogy élőben közvetítünk majd, csatlakoztok Ti is, ugye? Kövessetek minket itt, Facebookon és Twitteren is!

SpaceX | Demo Mission-2 küldetés profil

Sok évnyi csúszás és várakozás után, végre elérkezett az idő. A NASA a Commercial Crew Program keretében újra űrhajóst küld a világűrbe, amerikai űrhajóval. Nézzük is a pontos részleteket mire készülhetünk szerda este.

Indítás ideje: 2020. május 27., magyar idő szerint 22:32. Helyi idő szerint az indítás délután 16:32-kor lesz, így nappali startot láthatunk. Ha valamiért nem tudnak időben elindulni, a misszió május 30-ra, szombatra tolódik.
Indítás helye: Kennedy Űrközpont, Florida, LC-39A indítóállás.
Megbízó: NASA, a CCP (Commercial Crew Program) keretében az első emberes küldetés a Nemzetközi Űrállomásra.
Űrhajósok: Doug Hurley a NASA űrhajósa, a küldetés parancsnoka, ő felel az indítási és a landolási műveletekért. Bob Behnken, a NASA űrhajósa a küldetés „Joint Operations” (műveleti) parancsnok, ő felel az ISS-el való randevúért, manőverezésért és a dokkolási műveletekért. A két űrhajós a jelenleg fent tartózkodó 3 fős Expedíció-63 állandó személyzetéhez (Chris Cassidy a NASA, Ivan Vagner és Anatolij Ivanishin a Roszkoszmosz űrhajósai) csatlakoznak. A tervek szerint Bob Behnken űrsétát is végrehajt majd – ő korábbi két űrsikló küldetésén (STS-123 és STS-130) már 6 (!) űrsétát végzett el.

Rakéta: SpaceX Falcon-9, Block 5 konfiguráció. Az első fokozat száma B1058.1, ez lesz az első indítása – személyzetes útra a SpaceX kizárólag új Falcon-9 rakétákat fog használni a NASA kérésére.
Űrhajó: A C206 jelzésű Crew Dragon kapszula – szintén új űreszköz, emberes útra csak új kapszulát használnak majd, újrahasznosításuk majd teherszállító küldetés esetén várható, CRS-2 programban.

Indítás előtti előkészületek
Indítás napján az űrhajósok reggelivel kezdik a napot a NASA legénységi szállásán (T-5 óra), ezután kezdődik az űrruhák felvétele. Beöltözés után az űrhajósok speciális Tesla Model X autóban teszik meg a 14 kilométeres utat a legendás 39A indítóállásra, melyről az Apollo-program űrhajósai is indultak. A startállást 2014-ben vette bérbe a NASA-tól a SpaceX (20 évre), és jelentős felújításokat végeztek rajta. Az asztronauták érkezése a rakétához kb. T-3 órakor várható.

Az űrhajósok lifttel mennek fel a személyzeti hídhoz és szállnak be az űrhajóba (T-2 óra 15 perc). Érdekesség, hogy ez a személyzeti híd (melyet már a SpaceX épített, ezért a hipermodern dizájn) 21 méterrel magasabban van, mint az űrrepülőgépeknél volt. Beszállás után az indítólállás személyzete gondosan becsatolja az űrhajósokat az üléseikbe, mely után bezárják a Dragon ajtaját (T-1 óra 50 perc).
A hátralévő időben az űrhajósok rendszer-ellenőrzéseket végeznek, a földi irányítás pedig az időjárást és a kiürítési zónát figyeli folyamatosan.
Érdekesség, hogy ez lesz az első alkalom, hogy a rakéta üzemanyaggal való feltöltése az űrhajósok beszállása után kezdődik. Az eljáráshoz a SpaceX ragaszkodott, ugyanis a kerozint és a mélyhűtött oxigént biztonsági okokból közvetlenül indítás előtt töltik a rakétába. Minden más korábbi rakéta indításnál (az oroszoknál is) az űrhajósok már a feltöltött rakétába szálltak be. A NASA először hevesen ellenezte ezt a módszert, de végül engedett a SpaceX kérésének.

 Óra/Perc/MpStart előtti események
  -00:45:00SpaceX Repülésigazgató (Launch Director) engedélyt ad az üzemanyag-töltés megkezdésére
  -00:42:00A személyzet híd (Crew Access Arm) visszahúzódik a rakétától
  -00:37:00Dragon vészhelyzeti rendszer aktiválása
  -00:35:00RP-1 (rakéta osztályú kerozin) töltés indul
  -00:35:00Első fokozat LOX (folyékony oxigén) töltés indul
  -00:16:00Második fokozat LOX (folyékony oxigén) töltés indul
  -00:07:00Falcon-9 “engine chill”: hajtóművek hűtése megkezdődik
  -00:05:00Dragon kapszula belső energiára vált
  -00:01:00Fedélzeti számítógép átveszi a visszaszámlálást / utolsó ellenőrzések
  -00:01:00Üzemanyagtartályok túlnyomás alá helyezése
  -00:00:45SpaceX Repülésigazgató engedélyt ad az indításra
  -00:00:03Hajtóművek indítása
  -00:00:00Falcon-9 start
Az indítás fázisai

Indítás után gyorsan zajlanak majd az események és fontos tudni, hogy az emelkedés (de már az üzemanyag betöltés) bármelyik fázisában lehetőség van a küldetés megszakítására. A Dragon-on lévő SuperDraco hajtóművek bármikor biztonságos távolságra tudják menekíteni az űrhajót. Érdekesség, hogy start után 7 megszakítási fázist jelöltek ki, ezek esetében az űrhajó az Atlanti-óceánra különböző helyeire érkezne vissza – a legtávolabbi esetben pl. Írország nyugati partjainál.
Start után kb. 9 perccel az első fokozat az Atlanti-óceánon, a floridai partoktól 510 kilométerre állomásozó “Of Course I Still Love You” nevű drónhajóra fog leszállni.

  Óra/Perc/MpEsemények
  +00:00:58Max Q – Legnagyobb aerodinamikai erőhatás pillanata
  +00:02:30Első fokozat hajtómű-leállás (MECO)
  +00:02:34Első fokozat leválás (stage separation)
  +00:02:36Második fokozat hajtómű-indítás
  +00:07:12Első fokozat “entry burn”: légkörbe visszaérkező rakéta lelassítása 3 hajtóművel
  +00:08:43Második fokozat hajtómű-leállás (SECO)
  +00:08:45Első fokozat “landing burn”: landolás előtti hajtómű-begyújtás
  +00:09:09Első fokozat landolás a drónhajón
  +00:12:02Crew Dragon leválás a második fokozatról
  +00:12:48Dragon orrkúp kinyitás

Út az ISS-re, dokkolás
A sikeres indítás és második fokozat leválása után a Crew Dragon egy 190 km x 205 km orbitális pályára áll, és megkezdi kb. 19 órás útját a Nemzetközi Űrállomásra. Földkörüli pályán az űrhajó automata üzemmódban fog repülni, azonban az űrhajósok többször is átveszik majd az irányítást, hogy teszteljék a Dragon hajtóműveit és manőverező képességeit. A 19 óra alatt az űrhajó folyamatosan emeli majd a pályáját, hogy elérje a Nemzetközi Űrállomás 400 kilométeres magasságát.
Másnap, amikor a Dragon megérkezik az ISS-hez, először 200 méter távolságban megáll, és az űrállomás Harmony moduljának PMA-2 kikötési pontjához igazítja a helyzetét. Ezután nagyon lassú megközelítés kezdődik, és előreláthatólag 17:29-kor dokkol a Dragon a Nemzetközi Űrállomásra – egyúttal történelmet írva, a SpaceX lesz az első privát cég, aki űrhajósokat juttatott a világűrbe és az ISS-re.
A tervek szerint 19:55-kor nyitják ki a zsilipajtókat, és az űrhajósok üdvözlik egymást.

A küldetés időtartama
Az eredeti tervek szerint a tesztküldetés 8 napig tartott volna, azonban mivel az ISS-en jelenleg csak egy amerikai űrhajós tartózkodik (Chris Cassidy), ezért a missziót meghosszabbították. Hurley és Behnken legkevesebb 30 napot, maximum 110 napot töltenek majd fent, a NASA később határozza meg a misszió pontos hosszát. A dátum nagyban függ a következő, már 4 űrhajóst szállító Crew-1 küldetés felkészülési státuszától, illetve a mostani Dragon kapszula dokkolás utáni kiértékelésétől. A Crew-1 már 220 napos misszió lesz, legkorábban ősszel indulhat.

Ledokkolás az ISS-ről, visszatérés
A lecsatlakozás hasonlóan történik majd, mint a dokkolás, csak természetesen fordítva. Ledokkolás után a Dragon nagyon lassan eltávolodik az ISS-től, majd a 200 méteres körből kilépve megkezdi az ereszkedést – mindezt automata üzemmódban. Amint a Dragon egyre közelebb kerül a Földhoz, leválasztják a “trunk”-ot az űrhajó csomagtartóját, (amin vannak a napelemek és a radiátorok, illetve a nem túlnyomásos csomagtér), mely később elég a légkörben. Ezután kerül sor a “deorbit burn”-re, mely a 27000 km/h sebességgel légkörbe belépő űrhajót lelassítja.

Az atmoszféra súrlódásából fakadó hőhatást (kb. 1700 Celsius-fok) a Dragon alján lévő hőpajzs fogja majd fel. Az út végén 4 db ejtőernyő nyílik majd ki (előtte még két lassítóernyő is, ún. drag chute), melyek teljesen lelassítják a kapszulát, ami az Atlanti-óceánba fog csobbanni, Florida partjaitól nem messze. A személyzetet és a kapszulát a SpaceX egyik hajója, a GO Navigator fogja majd az óceánból felvenni, és visszaszállítani Floridába.

Hol tudom nézni az indítást?
Youtube-on, amit Nagy Szabolccsal (Space Station Guys) élőben közvetítünk! Indítás előtt kezdünk 1 órával, kattintsatok a videón található kis harangra, és akkor a Youtube értesít, ha élőben vagyunk. 🙂 Gyertek, jó buli lesz együtt nézni ezt a történelmi eseményt!

Forrás: Geoff Barrett

A DM-2-ről az összes írásunkat a címke alatt találjátok, érdemes olvasgatni, mert rengeteget írtunk már a küldetésről.

A Commercial Crew Program jelvénye
A DM-2 küldetés jelvénye

Köszönjük Geoff Barrett-nek a lehetőséget, hogy használhatjuk a szuper illusztrációit. A honlapját itt találjátok, ha pedig van rá lehetőségetek, támogassátok Patreon-on is!

Ez is pipa: DM-2 sikeres statikus hajtóműteszt

Még egy lépéssel kerültünk közelebb a szerdai indításhoz: a SpaceX hivatalosan is megerősítette, hogy sikeres volt a tegnapi esti static fire teszt.
A SpaceX gyakorlata szerint minden indítás előtt pár nappal begyújtják a rakéta hajtóműveit, így ellenőrizve, hogy minden rendszer rendben van-e. A teszt pár másodpercig tart általában, de fontos mérföldkő minden indítás előtt.
Fúúú, de izgalmas, már csak 4 nap van hátra…

A static fire
Forrás: SpaceX

Gyorshír – Megadta a NASA a végső indítási engedélyt is a Demo-2 küldetésre

Másfél napi tanácskozás és értekezlet után magyar idő szerint este 8 órakor adták ki a hivatalos közleményt, hogy a küldetés minden részterületét ellenőrizve és átbeszélve zöld utat adtak a történelmi indításnak május 27-én. Ezzel 40 év után újra emberes küldetésekre alkalmas űrhajót avat a NASA a Crew Dragon szerepében!
Közben az űrhajó már a Falcon-9 hordozórakéta tetején várja az utolsó statikus hajtóműtesztet, amit még a mai napon végrehajtanak. Holnap pedig egy ún. dry dress rehearsal vár a két űrhajósra, Dougra és Bobra, amikor az indítóálláshoz szállítástól a kapszulába való beszállásig mindent ugyanúgy elgyakorolnak, mint ahogy az a küldetés napján is lesz. Ezek az utolsó mozzanatok a végső felkészülési folyamatban, tehát ha minden terv szerint megy, szerdán végre ismét amerikai űrhajós amerikai rakétán amerikai indítóállásról repülhet a Nemzetközi Űrállomásra.

A Dragon űrhajók bemutatása

A SpaceX amerikai magánűrcég 2020. május 27-én tervezi elindítani a Crew Dragon űrhajót a Nemzetközi Űrállomásra. Ez az Egyesült Államok emberes űrhajózásának egyik mérföldköve lesz, ugyanis 2011 óta nem indult űrhajós amerikai földről, az űrrepülőgép-program befejezése óta. Ebben az időszakban a NASA a Roszkozmosztól vásárolt Szojuz üléseket, hogy fel tudjanak jutni az ISS-re. Ezt a hosszú időszakot fogja most a SpaceX és NASA együttműködése megtörni a május 27-i starttal a legendás 39A indítóállomásról. Mai cikkünkben a Dragon űrhajók történetét mutatjuk be.

Cargo Dragon, a teherűrhajó

A Cargo Dragon (vagy Dragon 1.0) története 2006-ban kezdődik, amikor a NASA a Commercial Orbital Transportation Services (Kereskedelmi Orbitális Szállítási Szolgáltatás) programja keretében megbízta az Orbital ATK-t (ma Northrop Grumman) és a SpaceX-et a Nemzetközi Űrállomásra utánpótlást szállító, automata teherűrhajók kifejlesztésével. Ez a megbízás adta a löketet a SpaceX-nek, ugyanis ezzel együtt egy több milliárd dolláros pénzcsomagot is kaptak a Falcon-9 hordozórakéta és a teherűrhajó kifejlesztésére. A SpaceX ekkor vetette fel először a Cargo Dragon űrhajó terveit.
Négy évvel a bejelentés után, 2010 júniusában a Falcon-9 első tesztrepülésén egy Dragon űrhajó prototípust vitt magával az űrbe. Ezen az űrhajón még nem volt repülési és irányítási szoftver, hőpajzs a visszatéréshez, illetve egyéb kulcsfontosságú elemek se, ugyanis még csak az űrhajó strukturális integritásának és aerodinamikai tesztjét végezték el élesben repülés közben. A teszt sikeresnek bizonyult, így folytatták a fejlesztést az első “rendes” tesztrepülésre. 2010 decemberében indult a Dragon C1 küldetés, ahol már automata repülést hajtott végre a Dragon, tesztelte a Draco hajtóműveit, illetve hőpajzs segítségével visszaereszkedett a Föld légkörébe és leszállt a Csendes-óceánra. Ez volt a második repülése a Falcon-9-nek, ami szintén sikerrel zárult. Ebben a misszióban a Falcon-9 második fokozatát újra beindították, és egy magas, elliptikus pályára állították tesztképpen. A misszión két darab CubeSatot is felvittek az űrbe, illetve Elon Musk poénból elrejtett egy korongnyi francia Bouére sajtot a rakomány közt. Mint ahogy a rakéta, úgy a Dragon is jól vizsgázott, így a NASA-tól zöld utat kapott a SpaceX az első tesztútra az ISS-hez.

A legelső Dragon prototípus

Érdemes megemlíteni, hogy mindkét repülésnél megpróbálták az első fokozatokat ejtőernyővel lelassítani, majd az óceánból elvontatni, de a fokozatok elégtek a légkörben.
2012 májusában indult a Dragon C2+ misszió, ahol már az ISS-hez kapcsolódott a teherűrhajó a Canadarm robotkar segítségével. Ezt a folyamatot nevezzük “berthing”-nek, mely nem egyenlő a dokkolással.

A Dragonról készült képeken jól látszik, hogy a hőpajzs teljesen más mint az űrrepülőgépeken. Itt nem kerámiacsempéket használtak, hanem ún. ablatív borítást. Ezt az anyagot a NASA fejlesztette ki, és PICA-ként ismeretes, a SpaceX pedig továbbfejlesztette a PICA-X verzióra. Ez egy könnyű és olcsó szénszálas borítás, ami tulajdonképpen plazma formájában leválik a kapszula aljáról, így elszállítva a hőt, ami a kinetikus energia átalakításából keletkezett. Ez a borítás többször felhasználható, minden egyes belépéskor csak egy töredéke veszik el.

A híres Dragon C1 a SpaceX Hawthorne-i központjának mennyezetén, élő közvetítések hátterében jól látszódik

A Dragon C2+ misszióval a SpaceX történelmet írt, és az első kereskedelmi vállalat által készített űrhajó, mely csatlakozott az ISS-hez. 2012 októberében a CRS-1 misszió keretében a SpaceX első kereskedelmi útját tette az űrállomásra a Dragonnal. Összesen 905 kg hasznos terhet vittek fel az ISS-re, amiben 66 új kísérleti elem is volt. Szintén 905 kg terhet hoztak vissza, többek közt értékes tudományos kutatások eredményeit. A CRS-programmal a SpaceX-nek egy stabil bevételforrása alakult ki, és ekkor indultak be a kereskedelmi műholdindításaik is. Így kellő mennyiségű pénzt tudtak fordítani a visszatérő-újrafelhasználható fokozatok kifejlesztésére. A CRS-program első felében a SpaceX-től 20 indítást vásárolt a NASA, az utolsó, CRS-20 idén márciusban indult. Összesen egy kudarc volt: a CRS-7-est elvesztették, amikor a rakéta emelkedés közben felrobbant. A CRS-12 misszió volt az utolsó, amikor újonnan épített kapszula ment az ISS-re, onnantól végig újrafelhasználták a korábban repült kapszulákat. A Cargo Dragon pályafutása alatt 43 438 kilogramm utánpótlást szállított az ISS-re, többek közt dokkolómodult, kamerákat, felfújható modult, tudományos kísérleteket, CubeSatokat, felszerelést, illetve alapvető szükségleti cikkeket. Több mint 33 tonna rakományt tudott visszahozni a Földre összesen.

Cargo Dragon adatok:

Újrafelhasználhatóság: a kapszula rész, max. 3x használták újra
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 4200 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Raktér térfogata: 10 m3 (kapszula), 14 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 6,1 m
Szélesség: 3,7 m
Áramforrás: napelemtáblák
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják randevúkor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn)
Státusz: nincs használatban
Első repülés: 2010. június 4. – Dragon prototípus, Falcon-9 első misszió
Utolsó repülés: 2020. március 7. – CRS-20 utánpótlási misszió

Dragon CRS-18 indítás, a Falcon-9 Block 5 verziójával

Cargo Dragon XL

A Cargo Dragon holdutazásra képes változata. 2020 márciusában a NASA bejelentette, hogy a SpaceX a Gateway Logistics Services (Gateway Űrállomás Logisztikai Szolgáltatások) megállapodása keretében egy egyszer használatos Dragon űrhajót fejleszt ki, hogy az a Lunar Gateway Platform holdkörüli űrállomásra utánpótlást szállíthasson. Ezt a változatot Falcon Heavy-vel indítanák, és akár egy évig is a Gateway-nél tartózkodhat majd. 5 tonnásra tervezik a szállítóképességét, fontos szerepet fog játszani a Gateway ellátásánál.

A Crew Dragon, az új űrtaxi

A legjobbat hagytuk utoljára, így elérkeztünk a Dragon 2-höz, vagy más néven Crew Dragon-hoz. Ennek a verziónak a fejlesztése 2011-re tehető, amikor a NASA 75 millió dollárt adott a SpaceX-nek a Commercial Crew Development 2 (Kereskedelmi Személyzet-indítás Fejlesztés 2) program keretében egy abort system (küldetésmegszakító-rendszer) kifejlesztésére. A CCDev-2 program követelménye volt, hogy egy űrkapszula prototípust kell építeni. 2011 októberében a NASA elfogadta a SpaceX javaslatát egy beépített küldetésmegszakító-rendszerre. Ez a Mercury/Szojuz/Apollo-féle mentőtorony célját szolgálja, de a torony helyett beépített hajtóművekkel húzzák el az űrhajót, a rakéta meghibásodása esetén. Ehhez a rendszerhez a SpaceX a Draco hajtóművek továbbfejlesztett változatát, a SuperDraco hajtóműveket használja.

2012-ben kezdték tesztelni ezt a hajtóművet a McGregorban lévő telephelyen, sikerekkel. A hajtómű hipergol hajtóanyagot használ a megbízható és gyors gyújtás érdekében, amire egy vészhelyzet esetén is nagy szükség van. Az űrhajót elejétől fogva 7 személyesre tervezték, illetve lehet növelni a rakomány tömegét a legénység csökkentésével, vagy teherűrhajóként lehet használni legénység nélkül. A CRS-program második fázisában már ezt az űrhajót fogják használni teherszállításra a Cargo Dragon helyett.
2012 nyarán 440 millió dollárt kapott a SpaceX a NASA-tól a további fejlesztésekre. 2013-ban kezdődtek az ejtőernyőtesztek, az első teszt alkalmával egy 5400 kilogrammos objektumot 2400 méteres magasságból ledobtak egy helikopterrel, direkt forgást előidézve. A fékezőernyők és főernyők is jól vizsgáztak, a tesztek folytatódtak.

Teltek az évek, és a jármű egyre kifinomultabbá vált, a végsőhöz hasonló formáját 2015-ben vette fel, amikor egy Pad Abort Test-et hajtottak végre. Beindították a küldetésmegszakító-rendszert az indítóálláson, a teszt pedig sikerrel zárult. Időközben kifejlesztették az életfenntartó-rendszereket a Paragon Space Development Corporation segítségével, illetve a PICA-X hőpajzs harmadik verzióját is megalkották a járműhöz, az újrafelhasználhatóság növelése céljából. Ejtőernyők helyett eredetileg a SuperDraco hajtóművekkel szerettek volna leszállni egy betonpályán, de ezt a tervet végül a NASA kérésére elvetették, mert túl kockázatos volt – maradtak a klasszikus ejtőernyőknél. Ilyenkor már az űrruha fejlesztése is javában folyt: 2012-ben kereste meg a SpaceX az Orbital Outfitters céget az űrruhák tervezésével kapcsolatban, a dizájnhoz pedig a Disney jelmeztervezőjét, José Fernandezt kérték fel. A design után a SpaceX mérnökök “használhatóvá” építették a ruhát, hogy megfeleljen a NASA követelményeknek.

2017-ben szerződtettek egy Hold körüli Crew Dragon utat Falcon Heavy-vel, de ezt később törölték a Starship-program javára. Ugyanebben az évben publikálták az űrruha-dizájnjukat. Fontos megjegyezni, ezek az űrruhák csak a kabinon belüli tartózkodásra vannak tervezve, nem űrsétára.
Maga az űrhajó az univerzális NASA Docking Systemet használja. A Crew Dragon a Cargo Dragonnal ellentétben dokkol, saját Draco hajtóművek segítségével, nem használja a Canadarmot. 3300 kg terhet vagy legfeljebb 7 asztronautát tud szállítani (a NASA missziók csak 4 ülést igényelnek majd). A hajó teljesen automatizált az indítástól a dokkolásig, de a legénység bármikor be tud avatkozni. Egyszerű, tiszta belső tere van, és értintőképernyős paneleket használnak, de biztonsági okokból analóg gombok is találhatóak a panelek alatt.
Az űrhajóban fülkés vákuum WC is található. A Cargo Dragonhoz hasonlóan van egy raktér a kapszula alatt, itt találhatóak a napelemek (hozzásimulnak a testhez, nem kihajthatóak, ez növeli a megbízhatóságot), illetve még itt találhatóak a radiátorok, amik elpárologtatják a felesleges hőt. 210 napot tölthet az űrben dokkolva az űrállomáshoz, mely a NASA követelménye volt.

2019. március 2-án először indították a Crew Dragont a Demo-1 misszió keretében az ISS-hez egy személyzet nélküli küldetésre. Sikeren dokkolt az ISS-hez, majd Anne McClain amerikai űrhajósnő és David Saint-Jacques kanadai űrhajós kinyitották a Crew Dragon ajtaját és üdvözölték Ripley-t, az űrhajó “utasát”, aki egy szenzorokkal ellátott tesztbábu volt. Március 8-án ledokkolt az ISS-ről, majd visszatért a Földre. A misszió teljes siker volt.

Crew Dragon közelíti meg az ISS-t – talán a leghíresebb kép a küldetésről

2020. január 19-én az In-Flight Abort Test került végrehajtásra, egy másik Dragonnal (az előző megsemmisült egy hajtóműteszt közben, mely hónapokkal vetette vissza a programot). A Falcon-9 hajtóműveit Max-Q (maximális aerodinamikai nyomás) után leállították (ekkor a jármű már átlépte a hangsebességet). A leállítás után pár pillanattal beindították a küldetésmegszakító rendszert, ami sikeresen elhúzta a kapszulát a felrobbanó rakétától. Várható volt, hogy felrobban a rakéta, ugyanis hatalmas nyomások érték elváláskor, a SpaceX nem tervezte a rakéta bármiféle további használatát.
Mivel az összes eddig teszt sikeres volt, és az első kapszula robbanása miatti problémákat is elhárították, az űrhajó készen állt az emberes repülésre.

In-Flight-Abort teszt – pillanatokkal ezután szedték darabokra az aerodinamikai erők a Falcon 9-et.

Crew Dragon adatok

Újrafelhasználhatóság: A kapszulát igen, de csak teherűrhajóként. Emberes útra kizárólag új Dragont használnak majd.
Hordozórakéta: Falcon-9
Tömeg (rakomány nékül): 9525 kg
Max. rakomány: 6000 kg az ISS-re (vákuumban/nyomás alatt)
Max. rakomány visszahozatal: 3000 kg (nyomás alatt), 3500 kg (vákuum)
Személyzet: 7 fő (4-et igényel a NASA)
Raktér térfogata: 9,3 m3 (kapszula), 12,1 m3 (vákuumban lévő raktér)
Hosszúság: 8,1 m
Szélesség: 4 m
Áramforrás: napelemtáblák a raktér oldalán
Hajtóművek: Draco gázdinamikai fúvókák, ezeket használják dokkoláskor, manőverezéshez és a visszatérő pályára álló manőverhez is (deorbit burn), Superdraco hajtóművek abort esetén
Státusz: aktív
Első repülés: 2019. március 2. – Demo -1 misszió az ISS-re

A Crew Dragon belső tere

2020. május 27-én indul el a Crew Dragon Bob Behnkennel és Doug Hurley-vel, a Demo-2 misszió keretében az ISS-re. A blogon még rengeteg sok infót találhattok majd a misszióról, űrhajósokról, és azokról a dolgokról és emberekről akik mögöttük állnak, klikk ide az összes írásunkért. Kövessetek bennünket Facebookon is, illetve május 27-én, ha minden a terv szerint halad, élőben fogjuk közvetíteni a történelmi indítást Nagy Szabolcs ISS-fotóssal. Tartsatok velünk!

Bob Behnken és Doug Hurley a Crew Dragon szimulátorban gyakorlatozás közben