A hawthorne-i székhelyű Launcher űripari vállalat nemcsak a szomszédságon osztozik a SpaceX-szel, hanem rakétán is: a startup cég további három Falcon-9 Transporter-besorolású misszión vásárolt helyet a saját fejlesztésű, Orbiter néven futó műholdas platformjának. Az erről szóló szerződést tegnap írták alá a két fél között, a repülésekre pedig 2023-ban kerülhet majd sor. A tegnapi megállapodáson kívül is már vásárolt költségmegosztásos helyet a cég egy korábbi Falcon-9 küldetésen – név szerint a Transporter-6 repülésen, ahol szintén lesz egy Orbiter platform is a rakományok között, sorrendben az első, amelyik kijuthat a világűrbe.
A Launcher által fejlesztett és gyártott Orbitert akár egy űrtaxinak is nevezhetnénk: több kisebb műholdat és CubeSat-ot lesz képes precízen, külön-külön a kívánt pályákra juttatni, amire sokszor a pályára állítást végző rakéta utolsó fokozata nem képes. Emellett pedig egyetemek, cégek és kutatóintézetek is elhelyezhetnek rajta tudományos műszercsomagokat, és így akár két évig tartó kutatóküldetések végrehajtására is alkalmas lesz az Orbiter-platform.
Az Orbiter két műhold leválasztása közben. Kép forrása: Launcher/Martin Miguel
Max Haot Launcher-vezérigazgató elmondása szerint azért választották a SpaceX-et, mert hihetetlenül megbízhatóak és nagy teherkapacitásúak a járműveik (Falcon-9), emellett pedig piacvezető áraikkal és rugalmasságukkal a Launcher is a legalacsonyabb árat tudja biztosítani az ügyfeleinek – ez jelenleg 8000 és 25 000 amerikai dollár között mozog a többműholdas Orbiter-missziókon, míg 400 000 dollárba kerülhet majd, ha valaki egy nagyobb műholdat szeretne az Orbiter platformmal kiegészíteni. Maga a jármű még fejlesztés alatt áll, de nemrég tett közzé pár videót a cég a főhajtómű teszteléséről, ami a tervek szerint etánt fog elégetni dinitrogén-oxid segítségével.
A tervek szerint a körülbelül 1 méter átmérőjű, 200 kilogrammos „űrtaxi” akár 400 kilónyi hasznos terhet is képes lesz magával cipelni, mellyel magasra teszi a lécet a többi hasonló űreszköz tekintetében (pl. a Rocket Lab Photon műholdja). Maximális terhelésnél 500 m/s delta-V sebességváltoztatást tud majd elvégezni Föld körüli pályán, mellyel rengeteg különböző keringési pályát elérhet majd. A dolga végeztével a Launcher az összes Orbiter-fokozatot lefékezi és beleirányítja majd a Föld légkörébe, vagy pedig egy előre kijelölt temetőpályára küldi, így nem marad hátra semmiféle űrszemét. A háromtengelyes, rendkívül pontos stabilizálás mellett az ügyfelek nagy felbontású kamerafelvételeken követhetik végig, ahogy műholdjuk elhagyja az Orbiter kidobószerkezetét.
Az Orbiter főhajtóművének két és fél perces próbaüzeme.
Ezzel párhuzamosan hordozót is fejleszt a Launcher – a Launcher Light kis kapacitású hordozórakétát. Ez méretében és teherbírásában az Astra Rocket 3-jával hasonlítható leginkább össze, alacsony Föld körüli pályára nagyjából 150 kilogrammot tud majd felvinni. Különösen érdekes, hogy az első fokozaton található E-2 hajtómű zárt ciklusban működik, ami nem megszokott az ilyen kis méretű rakétáknál a bonyolultsága miatt, de rendkívül hatékony. A rakéta mindkét fokozata finomított kerozint és cseppfolyósított oxigént fog égetni a hajtóműveiben. Az alábbi videóban megnézhetjük, hogy hogyan is fog kinézni a Launcher Light/Orbiter páros: