Új kutatási eredmény a Bennu kisbolygóról

Kapcsolódó

Ismét értékelhető adatokat küldött haza a Voyager-1

5 hónap után először sikerült megfelelő adattovábbítást végrehajtani az...

A nap képe #1447 – Apollo-13 visszatérés

Az Apollo-13 űrhajósainak visszatérését ünnepelve. Balról jobbra: Gerald D....

Szakmai úton vettek részt az USA-ban a HUNOR-Program űrhajósjelöltjei

A látogatás célja volt, hogy első kézből kapjanak szakmai...

Csütörtökön űrsétán vesznek részt a Nemzetközi Űrállomás kozmonautái

Április 25-én sor kerülhet az idei év első űrsétájára,...

A NASA OSIRIS-REx (Origins, Spectral Interpretation, Resource Identification, Security-Regolith Explorer) űrszondája által, a krátereken végzett megfigyelések szerint a Bennu aszteroida sziklákkal borított felszíne védelmet nyújt a kisebb meteoritbecsapódásokkal szemben.

A Bennu egy törmelékekből álló aszteroida, ami azt jelenti, hogy egy sokkal nagyobb kisbolygó törmelékéből alakult ki, amelyet egy ősi becsapódás pusztított el. Az ütközésből származó szilánkok a saját gyenge gravitációjuk hatására egyesültek.

A Bennu kisbolygó törmelékkel borított felszíne. – Kép forrása: NASA/Goddard/University of Arizona

A kisbolygó krátereinek vizsgálatához a kutatócsoport az OSIRIS-REx kamerájával készített képeiből, az űrszonda lézeres magasságmérőjéből (lidar), valamint a lézeres magasságmérőjéből származó felszínmagassági adatokat (topográfia) használta fel.

A bolygókutatók a felszín korát a kráterek mennyiségének és méretének mérésével tudják megbecsülni. A becsapódási kráterek idővel felhalmozódnak, így egy sok kráterrel rendelkező felszín arra enged következtetni, hogy idősebb, mint egy kevés kráterrel rendelkező felszín. A kráterek mérete függ a becsapódó objektum méretétől is, azaz a nagyobb objektumok általában nagyobb krátereket hoznak létre. Mivel a kis méretű meteoroidok sokkal nagyobb számban fordulnak elő, mint a nagyobbak, az olyan égi objektumok, mint az aszteroidák, általában sokkal több kis méretű krátert tartalmaznak, mint nagyokat.

A Bennu nagyobb kráterei is ezt a fenti mintát követik, tehát a kráterek száma a méretük növekedésével csökken. A kisebb, kb. 2-3 méter átmérőjű kráterek esetében azonban a tendencia fordított: a kráterek száma a méretük csökkenésével csökken.

A kutatók úgy vélik, hogy a Bennu felszínét alkotó sziklák sokasága pajzsként működik, és megakadályozza, hogy sok kis meteoroid krátereket alakítson ki. Ehelyett ezek a becsapódások inkább széttörik, felaprózzák a sziklákat. További érdekesség, hogy néhány becsapódó objektum, amely mégis átjut a sziklákon, kisebb krátereket hoz létre, mintha a Bennu felszínét kisebb, egyenletesebb részecskék borítanák. Ez a Bennu felszínét másképp változtatja meg, mint a finom szemcsékből álló, vagy a szilárd felületű objektumokét.

Dark mode powered by Night Eye