Magyar idő szerint csütörtök délelőtt 11 óra 18 perckor sikerrel útnak indult a Roszkoszmosz Szojuz-2.1b rakétája, fedélzetén a legújabb GLONASSZ navigációs műholddal. Az űreszköz pályára állítása az orosz RIA Novosztyi portál szerint rendben megtörtént, így a küldetést sikernek könyvelhetjük el.
A mai indításon felküldött GLONASSZ-K No. 16L (más megnevezés szerint Uragan-K) a negyedik darabja az orosz műholdas rendszer legújabb generációjának, ami a már elavultnak és elöregedőnek számító GLONASSZ-M műholdakat hivatott leváltani. Körülbelül 1,5 évig tartott a műhold összeszerelése és tesztelése, hivatalosan tavaly ősszel fejezték a felkészítést. Dmitrij Rogozin, a Roszkoszmosz vezérigazgatójának elmondása szerint jelenleg nyolc további GLONASSZ-K és -K2 űreszköz tart az összeszerelés valamelyik stádiumában. Korábban Rogozin azt is mondta, hogy idén nem csak egy ilyen szatellitet szeretne az orosz űrhivatal felbocsátani, de egyelőre ez teljesen bizonytalan, mióta a nyugati világ szankciókkal sújta az orosz ipart, ami alól természetesen az űripar sem kivétel. A harmadik GLONASSZ-K műhold integrálása a legújabb darabbal ellentétben nem másfél, hanem bő hat évig tartott, köszönhetően a Krím 2014-es orosz inváziója utáni szankcióknak és megszorításoknak. Több mint valószínű, hogy az orosz űripar ismét hatalmas késéseket fog szenvedni, és akár évtizedekkel és visszavetheti a GLONASSZ-K rendszer kiépítését a jelenlegi helyzet.
GLONASSZ-K művészi ábrázolása. Kép forrása: Resetnyev vállalat (ISS Resethnev)
Oroszország navigációs műholdjait az állami tulajdonban lévő Resetnyev vállalat gyártja, az üzemeltetésükért pedig az Orosz Szövetségi Űrhivatal, vagyis a Roszkoszmosz felel. A világ többi helymeghatározási műholdas rendszeréhez (GPS, Galileo, Beidou) hasonlóan a GLONASSZ is duális felhasználású – polgári és katonai célokra egyaránt alkalmasak a navigációs képességei. Az első generációt 1982-ben kezdték telepíteni, és 1995-ben készült el. A műholdak egy ~19 100 kilométer magas pályán keringenek, és rendkívül pontos atomórákkal rendelkeznek, hogy képesek legyenek ellátni feladatukat. A rendszer nagyjából 5-10 méteres pontossággal dolgozik, 200 nanoszekundumos intervallumokban.
Tömegük nagyjából 960 kilogramm körül mozog típustól függően, energiaellátásukat pedig két, nagy felületű napelemszárny biztosítja. Mivel a Szojuz rakéta nem lett volna képes egy 19 ezer kilométer magas pályára állítani a műholdat, az orosz mérnökök a Fregat-M végfokozatot használták fel a precíziós manőverekhez, hogy célba érjen a szatellit.
Ha polgári oldalról közelítjük meg a rendszert, akkor mobiltelefonokban és felhasználói készülékekben lát el navigációs feladatokat, járművek irányításánál is használják, valamint földmérési, mezőgazdasági és tudományos területeken is jól teljesít a rendszer.
Katonai szempontból is nagy szerepet játszik, ugyanis az Orosz Fegyveres Erők többek között a GLONASSZ konstellációt használják ki a nagy hatótávolságú cirkálórakéták, precízós lőszerek, rakéta-tüzérség és egyéb katonai járművek irányításához és célbajuttatásához. Ilyen típusú manővereknél akár 1 méteres pontosságra is képes a GLONASSZ helymeghatározása.
Az orosz hadsereg vállra szerelhető személyi GLONASSZ-vevője. Kép forrása: armyrecognition.com