Egy orosz és egy brazil műhold is készen áll februárban elhagyni bolygónkat a legfrisebb információk szerint. Mindkét űreszköznek elsődleges kutatási területe a Föld lesz, és ha még ez sem lenne elég, a tervek szerint egy napon indul mindkét műhold – az egyik Oroszországból, a másik pedig Indiából.
Az orosz Arktika-M1
Oroszországnak már a 2000-es évek elejétől célja volt egy olyan műholdkonstellációt létrehozni, mellyel folyamatos tudományos megfigyelés alatt tudnák tartani az űrből nehezen elérhető Arktisz (Északi-sark) területeit, illetve folytonos telekommunikációs lefedettséget is szerettek volna létesíteni, főleg abból a célból, hogy a Barents-, Kara- és Jeges-tengeren biztonságosabbá tegyék a hajózást. Az orosz szakemberek ezeknek a céloknak megfelelően tervezték meg az Arktika (magyarul Arktisz) műholdflottát. Az Arktika-hálózat többfajta távérzékelési mérést is végezhet, például az északi területek időjárási viszonyait figyelheti, de eközben távközlési és navigációs célokra is használható ezen az elképesztően kietlen és lakatlan területen.
Kormányzati szinten először 2007-ben volt a projekt megemlítve, és egy évvel később, 2008-ban publikálták az első koncepciókat. Az Arktika-program 2010 áprilisában kapott nagyobb népszerűséget, amikor az akkor még miniszterelnöki hivatalt betöltő Vlagyimir Putyin ellátogatott az északon található Ferenc József-földre. A Roszkozmosz akkori igazgatója, Anatolij Perminov elmondása szerint az ügynökség 68 milliárd rubelt (2,3 milliárd amerikai dollár) tervez költeni a projektre.
Az első Arktika-M műhold. Kép forrása: Roszkozmosz
A Roszkozmosz tervei szerint a szükséges pénzösszeg felét magánbefektetőktől és külföldi forrásokból fedeznék. A Roszkozmosz mellett még az orosz meteorológiai szolgálat, a Roszhidromet is támogatta a projektet.
A 2,1 tonnás Arktika műholdak többsége Szojuz-2.1b rakétákkal indulnak majd elliptikus Föld körüli pályára, és ennek köszönhetően a keringési idejük nagy részét az Északi félgömb felett tölthetik majd. Így legalább egy Arktika műhold mindig látható lenne (horizont felett tartózkodna a földi személyzet szemszögéből) a lefedett területekről, így folytonos távközlési, meteorológiai és egyéb szolgáltatásokat biztosítva. A műholdflottát négy alrendszerbe osztották: Arktika-M, -MSZ1, -MSZ2 és Arktika-R műholdakra.
Az első Arktika-M Bajkonurba érkezése után. Kép forrása: Roszkozmosz
A fentebb említett tervek szépek és jók, viszont a valóság már nem ilyen rózsás… az orosz űrprogram alulfinanszírozottsága miatt eddig csak két műhold megépítésére és indítására volt pénz, ami messze nem elég a teljes lefedettséghez. Az első két Arktika-M időjárás-előrejelzési és vészhelyzeti kommunikációs feladatokat fog betölteni. Mindkét szatelitet egy-egy MSU-GSM többsávos képalkotó rendszerrel szereltek fel, emelett pedig több telekommunikációs és meterológiai válaszjeladó is helyet kapott rajtuk. Orbitális pályájuk legmagasabb pontja még a geostacionárius pályánál is magasabb, 40 ezer kilométeres magasságot fogja elérni, míg a földközeli pont 1000 kilométer körül lesz. Ezt egy Fregat végfokozat segítségével fogják elérni. Ezeknek a pályatulajdonságoknak köszönhetően rendszeresen elhaladnak majd a műholdak az Északi-félgömb felett, és kisebb megszakításokkal ugyan, de biztosíthatják a lefedettséget. Az első Arktika-M1 műhold indítását egy Szojuz-2.1b február 28-ára tűzték ki a jelenlegi álláspont szerint.
Az Arktika-M kipakolása a szállítókonténeréből. Kép forrása: Roszkozmosz
A brazil Amazônia-1
Nemrég jelentette be a Brazil Űrkutatási Intézet, hogy február 28-án tervezik pályára állítani az Amazônia-1 földmegyfigyelő műholdat egy indiai PSLV hordozórakétával Sriharikotából. Az Amazônia-1 a legelső teljesen hazailag megtervezett, megépített és előkészített brazil műhold, és várhatóan négy évig fog keringeni alacsony Föld körüli pályán – nyilatkozta a Brazil Innovációs és Tudományos Minisztérium. Azért fontos kiemelni, hogy az első hazailag tervezett és épített szatelit, ugyanis Brazília űrtörténelmében már több műhold is szerepelt. Ilyenek voltak például a CBERS távérzékelő műholdak, melyeket a Kínai Nemzeti Űrhivatallal (CNSA) közösen építettek és működtettek, és kínai rakétával bocsátottak fel, de akár még a Brasilsat szériába tartozó geostactionárius műholdakat is megemlíthetjük, melyeket az USA-ban gyártottak. Az Amazônia-1 mellé még két másik űreszközt is terveznek felbocsátani: az Amazônia-1B és az Amazônia-2 műholdakat, melyek teljessé teszik majd az Amazônia flottát, és segítenek majd az Amazonas-esőerdőt tanulmányozni, illetve az esetenként ott tomboló erdőtüzeket is jobban nyomon tudják majd követni velük.
Az Amazônia-1 a végszereldében, az arany színű hőszigetelési célokat szolgáló kapton fólia felerősítése után. Kép forrása: INPE
Az Amazônia-program elődjének számító SSR-projekt keretén belül kezdett Brazília saját gyártmányú műholdakat fejleszteni. Az eredeti cél az volt, hogy a hazailag legyártott műholdakat az ország kedvező elhelyezkedését kihasználva brazil rakéták segítségével állítsák az űreszközöket pályára – ezért zajlott párhuzamosan a VLS-program, melynek keretén belül egy teljesen brazil építésű hordozórakétát szerettek volna kifejleszteni. Sajnos a program nem jutott messzire, ugyanis a VLS rakéta indításai és tesztjei sorra kudarcot vallottak, és egy alkalommal egy rakéta még a startálláson felrobbant, több ember halálát okozva. Ezek után Brazília végleg leállt a VLS-programmal és az SSR-program is radikális változásokon ment keresztül. Az eleinte kis méretű és tömegű, mindössze 200 kilogrammosra tervezett műholdakból nagyobb, moduláris műholdplatformot fejlesztettek ki – ez a brazil gyártmányú MMP – Multi-Mission Platform. Ezt a közepes méretű és tömegű (~ 300 kg) rendszert az INPE (Brazil Űrkutatási Intézet) az ottani technológiai cégek segítségével fejlesztette ki egy kormányzati program keretében.
Az Amazônia-1 egy AWFI nevezetű optikai képalkotó rendszerrel van ellátva, ami az infravöröshöz közeli tartományokban fog majd megfigyeléseket végezni – a felbontása 40 méter körüli, és 780 kilométeres sávokban képes felvételeket készíteni.
Emellett még az INPE a brit Rutherford Appleton Laboratory-val (RAL) kötött partnerség keretén belül elhelyezte az angol RALCAM-3 nevű kamerát, ami 10 méteres felbontásával az AWFI által készített képeket fogja kiegészíteni. A jelenleg kiírt startdátum megegyezik az Arktikáéval, ami február 28.
A műhold szervizmodulja, még a tudományos mérőműszerek felszerelése előtt. Kép forrása: INPE
Az integrált műhold a szigetelőréteg felhelyezése előtt. Forrás: INPE