Mostanában megszaporodtak a Blue Originnel kapcsolatos űrhírek. Ez talán annak is köszönhető, hogy Jeff Bezos lemondott az Amazon vezetői pozíciójáról, hogy jobban tudjon fókuszálni űripari cégének vezetésére és annak projektjeire. A New Shepard szuborbitális rakétán és az űrturizmuson kívül a másik legfontosabb projekt a New Glenn orbitális nehézrakéta fejlesztése és építése, melyről most egy újabb részlet derült ki.
Bár az új járművel kapcsolatban korábban is felmerültek pletykák (legutóbb például az, hogy a törzset a Starshiphez hasonlóan rozsdamentes acélból építenék alumínium helyett, ez azonban megalapozatlannak bizonyult – erről alább olvashattok bővebben), a legutóbbi, „titkos” projektről szóló hírek igazak lehetnek: az ún. Project Jarvis keretében egy újrahasználható második fokozat fejlesztésébe kezdtek. A BO folyamatosan próbálja minél inkább költséghatékonnyá tenni a jövőbeli New Glennt, és ezért dönthettek amellett, hogy a korábbi tervekkel ellentétben a 7 méter átmérőjű és két darab BE-3U hajtóművel felszerelt fokozatot is újrahasznosíthatóvá alakítják. Mindeddig magáról a rakétáról még egy valódi kép sem készült, és a BE-4 hajtóművön kívül egy részegység teszteléséről sincs információ, mégis úgy tűnik, hogy a cég felgyorsítja a fejlesztést végre.
Az újrahasznosítható első- és második fokozat tervében Bezost természetesen a SpaceX óriásrakétája, azaz a Starship-rendszer két fokozata, a „Super Heavy” hordozórakéta, és a „Ship” második fokozat inspirálta, főleg, miután a Starship SN15 prototípus sikeres leszállást hajtott végre a tesztrepülésén. Ezzel azonban tovább csúszhat a már amúgy is késésben lévő rakéta bemutatkozása…
Az eddigi információk szerint idén ősszel indulhatnak az első üzemanyagtartály-tesztek még rozsdamentes acélból készült teszttartályokkal a BO floridai telephelyén. Ám ha egyelőre csak egyszer használatos második fokozattal is hajtják végre az első tesztrepüléseket, az évtized közepénél előbb kevés esély mutatkozik arra, hogy repülni látjuk a rakétát, és csak ezután kerülhet sor az újrahasználható fokozatra való átállásra. De mindössze ezzel a lépéssel maradhat bármi esélyük a SpaceX mellett, és még így is lemaradásban lesznek, mivel a New Glenn teherbírása még a Starship felét sem éri el, ráadásul a SpaceX nehézrakétájának űrben történő újratankolása is egyszerűbb lehet, amivel további hátrányba kerülhet a BO hasznos teherkapacitás szempontból.
Azt egyelőre nem tudni, hogy Bezosék honnan csoportosítanak át vagy vonnak be forrást az újrahasznosítható fokozat fejlesztési költségeihez, de az nem valószínű, hogy a cégnek anyagi gondjai lennének ebből, ha a világ leggazdagabb embere a vezető is egyben.
A New Glenn rakéta…talán pár éven belül valódi képeket is láthatunk róla. Forrás: Blue Origin
A BE-4 hajtómű tesztelés közben. Fotó: Blue Origin
Néhány gondolat a tavasszal felröppent pletykával kapcsolatban az anyagváltásról
A New Glenn anyaga másodszorra változott meg, és ezúttal a választás a 304L rozsdamentes acélötvözetre esett, ami az eddigi 6061 alumínium-réz ötvözetet cserélné le.
Hasonlítsuk össze a rakétát a Falcon 9-cel, hogy tisztábban lássuk a lehetséges okokat.
A döntés a Starship másolásaként észszerű, ugyanis az acél olcsóbb és magasabb hőmérsékletet képes elviselni jelentősebb károsodás és deformálódás nélkül. Felmerülhet a kérdés, hogy „de a Falcon-9 is alumíniumból van és simán egyben marad, akkor miért van erre szükség?” A New Glennt úgy tervezték, hogy a Falcon 9-cel ellentétben ne legyen szüksége az úgynevezett „entry burnre”, ami a légkörbe való belépésnél lassítaná le amellett, hogy megvédené a nagyobb felmelegedéstől. Ennél fogva ki kell bírnia az ezzel járó magasabb súrlódást és hőt. Emlékezzünk csak vissza a Falcon-9 v1.2 (Block 3) gridfinjeire, amik alumíniumból voltak. Visszatérés közben a legtöbb esetben megolvadtak, pedig jóval alacsonyabb sebességet, ezáltal hőmérsékletet kellett elviselniük, mint amekkorának New Glenn lesz majd kitéve. Emellett a visszatérés sebessége is nagyobb lesz majd, mert a MECO (főhajtómű-leállás) 34 másodperccel később fog megtörténni, mint egy Falcon-9 esetében.
Az árat sem hagyhatjuk ki az összehasonlításból. Az említett acélötvözetet nagyon sok mindenhez használják a hétköznapi életben is, mert viszonylag olcsó, tonnánként nagyjából 1350 dollár. Az alumínium ötvözet ezzel szemben 1800 dollár körül mozog tonnánként.