Újabb részletes felvételek érkeztek a DART bolygóvédelmi tesztküldetésről, pontosabban arról, amint az űrszonda irányított becsapódást hajtott végre a Didymos A aszteroida Dimorphos nevű holdjába. A LICIACube műhold által rögzített adatok mellett több megfigyelés is napvilágot látott már, ám cikkünkben két űrteleszkóp obszervációja kapja a főszerepet. Az egyik a James Webb, ami nemrégiben kezdte meg tudományos munkáját, a másik pedig az 1990-ben indított Hubble. Ez a kettős megfigyelés lehetővé teszi a tudósok számára, hogy ismereteket szerezzenek a Dimorphos felszínének jellegéről, továbbá arról, hogy mennyi anyag, és milyen sebességgel lökődött ki az ütközés során. Emellett a becsapódás vizsgálata, mely a hullámhosszok széles skáláját érinti, feltárja a részecskék méretének eloszlását a növekvő porfelhőben, ami segít meghatározni, hogy sok nagy darab vagy főként finom por lökődött ki az űrsziklából. Ezen információk kombinálása segít a tudósoknak megérteni, hogy egy ilyen kinetikus becsapódás milyen hatékonyan módosíthatja egy aszteroida pályáját.
Az említett felvételek. Forrás: NASA/ESA/CSA/STScI
A James Webb (JWST) felvételei a becsapódás helyéről az ütközés előtt és után
Az űrteleszkóp több megfigyelést is végzett, melyből egy darab irányult a becsapódás helyére (még az ütközés előtt), majd több vizsgálatra is sor került a következő néhány órában. A Webb közeli infravörös kamerájának (NIRCam) felvételei egy kompakt magot mutatnak, melynek középpontjából, ahol a becsapódás történt, foszlányokként megjelenő „anyagfelhők” áramlanak ki. A JWST összesen öt órán át követte figyelemmel a DART műveletét, ennek során pedig 10 képet készített.
A becsapódás megfigyelése azonban nem volt egyszerű feladat még egy ilyen fejlett űrteleszkóppal sem, ami így egyedi kihívást jelentett a teljes tudományos csapat számára. Az ütközést megelőző hetekben azon dolgoztak, hogy lehetővé tegyék és teszteljék a Webb számára eredetileg meghatározott sebességhatárnál több mint háromszor gyorsabban mozgó aszteroidák követésének módszerét. Mint azt láthatjuk a csapat sikerrel járt, hiszen elképesztő felvételt sikerült megörökíteniük az első bolygóvédelmi tesztküldetésről.
A Webb által rögzített felvétel. Forrás: NASA/ESA/CSA/STScI
A tudósok a következő hónapokat annak szentelik, hogy az aszteroidát mind a NIRSpec és mind a MIRI műszerekkel egyaránt megfigyeljék. Ezen innovatív berendezések spektroszkópiai adatainak révén a kutatók betekintést nyerhetnek az aszteroida kémiai összetételébe.
A becsapódás utáni kilökődés a Hubble szemével
A Hubble űrteleszkópnak is sikerült megfigyeléseket végeznie a becsapódás előtt, majd 15 perccel azután, hogy a DART találkozott a Dimorphos felszínével. A Hubble Wide Field Camera 3 (WFC3) széles látószögű kamerájának képei látható fényben mutatják az ütközést. Az ebből származó kilövellések az aszteroidából kinyúló sugarak formájában jelennek meg. Az űrsziklától balra lévő, feltűnőbb, szétterülő tüske a szonda becsapódásából származik. A Hubble összesen 45 képet készített a DART műveletének nyomon követésére, ez magában foglalja az ütközés előtti és utáni időszakot is.
A sugarak egy része enyhén görbültnek, kanyargósabbnak tűnik, de hogy fény derüljön annak jelentésére, a szakembereknek mélyrehatóbb vizsgálatokat kell elvégezniük. A felvételeken a csillagászok becslése szerint az aszteroida fényessége háromszorosára nőtt a becsapódást követően, és az is különösen érdekes, hogy ez a fényesség még nyolc órával az ütközés után is stabil maradt.
A Hubble felvétele. Forrás: NASA/ESA/STScI
A Hubble a következő három hétben még tíz alkalommal fogja megfigyelni a Dimorphost. Ezek a rendszeres, viszonylag hosszú távú megfigyelések teljesebb képet fognak adni a kilövellésből származó felhő szétterüléséréről, majd annak elhalványulásáról egyaránt.
Korábbi cikkeink a küldetésről: