Újabb felvételek érkeztek a DART becsapódásáról

Kapcsolódó

Egyre közelebb az 50. repüléséhez az Ingenuity

Az Ingenuity ismét egy sikeres repülésen van túl,  mely...

Újabb sikeres indítás a kínai Kuajcsou-1A rakéta neve mellett

Tavaly december óta először hajtottak végre ismét küldetést a...

Brit kommunikációs és navigációs szolgáltatások a Holdon

Az új finanszírozás az ESA Moonlight programjának a része, melynek célja, hogy 2028-tól új műholdkonstellációt állítsanak Hold körüli pályára.

Hold körüli pályán a HAKUTO-R

Nem régiben számoltunk be az első ispace küldetés fejleményeiről, ...

A nap képe #1052 – Irizáló felhők a Marson

A Curiosity marsjáró 2023. január 27-én napnyugta után rögzítette...

Újabb részletes felvételek érkeztek a DART bolygóvédelmi tesztküldetésről, pontosabban arról, amint az űrszonda irányított becsapódást hajtott végre a Didymos A aszteroida Dimorphos nevű holdjába. A LICIACube műhold által rögzített adatok mellett több megfigyelés is napvilágot látott már, ám cikkünkben két űrteleszkóp obszervációja kapja a főszerepet. Az egyik a James Webb, ami nemrégiben kezdte meg tudományos munkáját, a másik pedig az 1990-ben indított Hubble. Ez a kettős megfigyelés lehetővé teszi a tudósok számára, hogy ismereteket szerezzenek a Dimorphos felszínének jellegéről, továbbá arról, hogy mennyi anyag, és milyen sebességgel lökődött ki az ütközés során. Emellett a becsapódás vizsgálata, mely a hullámhosszok széles skáláját érinti, feltárja a részecskék méretének eloszlását a növekvő porfelhőben, ami segít meghatározni, hogy sok nagy darab vagy főként finom por lökődött ki az űrsziklából. Ezen információk kombinálása segít a tudósoknak megérteni, hogy egy ilyen kinetikus becsapódás milyen hatékonyan módosíthatja egy aszteroida pályáját.

Az említett felvételek. Forrás: NASA/ESA/CSA/STScI

A James Webb (JWST) felvételei a becsapódás helyéről az ütközés előtt és után

Az űrteleszkóp több megfigyelést is végzett, melyből egy darab irányult a becsapódás helyére (még az ütközés előtt), majd több vizsgálatra is sor került a következő néhány órában. A Webb közeli infravörös kamerájának (NIRCam) felvételei egy kompakt magot mutatnak, melynek középpontjából, ahol a becsapódás történt, foszlányokként megjelenő „anyagfelhők” áramlanak ki. A JWST összesen öt órán át követte figyelemmel a DART műveletét, ennek során pedig 10 képet készített.

A becsapódás megfigyelése azonban nem volt egyszerű feladat még egy ilyen fejlett űrteleszkóppal sem, ami így egyedi kihívást jelentett a teljes tudományos csapat számára. Az ütközést megelőző hetekben azon dolgoztak, hogy lehetővé tegyék és teszteljék a Webb számára eredetileg meghatározott sebességhatárnál több mint háromszor gyorsabban mozgó aszteroidák követésének módszerét. Mint azt láthatjuk a csapat sikerrel járt, hiszen elképesztő felvételt sikerült megörökíteniük az első bolygóvédelmi tesztküldetésről.

A Webb által rögzített felvétel. Forrás: NASA/ESA/CSA/STScI

A tudósok a következő hónapokat annak szentelik, hogy az aszteroidát mind a NIRSpec és mind a MIRI műszerekkel egyaránt megfigyeljék. Ezen innovatív berendezések spektroszkópiai adatainak révén a kutatók betekintést nyerhetnek az aszteroida kémiai összetételébe.

A becsapódás utáni kilökődés a Hubble szemével

A Hubble űrteleszkópnak is sikerült megfigyeléseket végeznie a becsapódás előtt, majd 15 perccel azután, hogy a DART találkozott a Dimorphos felszínével. A Hubble Wide Field Camera 3 (WFC3) széles látószögű kamerájának képei látható fényben mutatják az ütközést. Az ebből származó kilövellések az aszteroidából kinyúló sugarak formájában jelennek meg. Az űrsziklától balra lévő, feltűnőbb, szétterülő tüske a szonda becsapódásából származik. A Hubble összesen 45 képet készített a DART műveletének nyomon követésére, ez magában foglalja az ütközés előtti és utáni időszakot is.

A sugarak egy része enyhén görbültnek, kanyargósabbnak tűnik, de hogy fény derüljön annak jelentésére, a szakembereknek mélyrehatóbb vizsgálatokat kell elvégezniük. A felvételeken a csillagászok becslése szerint az aszteroida fényessége háromszorosára nőtt a becsapódást követően, és az is különösen érdekes, hogy ez a fényesség még nyolc órával az ütközés után is stabil maradt.

A Hubble felvétele. Forrás: NASA/ESA/STScI

A Hubble a következő három hétben még tíz alkalommal fogja megfigyelni a Dimorphost. Ezek a rendszeres, viszonylag hosszú távú megfigyelések teljesebb képet fognak adni a kilövellésből származó felhő szétterüléséréről, majd annak elhalványulásáról egyaránt.

Korábbi cikkeink a küldetésről:

Dark mode powered by Night Eye