Október 5-én egy újabb szakasza kezdődött az Európai Űrügynökség (ESA) új nehézrakétájának, az Ariane-6-nak a tesztelésében és felkészítésében a bemutatkozó repülést megelőzően. A Német Űrkutatási Központ (Deutsches Zentrum für Luft- und Raumfahrt – DLR) lampoldhauseni tesztközpontjában ugyanis már zajlik a rakéta második fokozati, Vinci névre keresztelt hajtóművének tesztsorozata. A hidrolox üzemű, azaz cseppfolyósított hidrogént és oxigént égető rakétamotor többszöri indításra és leállásra lesz képes, ami napjaink egyik szinte alapvető követelménye megrendelői oldalról, hiszen ezáltal szélesebb körben alkalmazható a jármű műholdak és keringési pályák variációját illetően, illetve a második fokozatot is vissza tudják irányítani a légkörbe, miután befejezte feladatát.
A teszteket a DLR és az ArianeGroup, az Ariane-6 rakéta fő szerződőpartnere közösen hajtja végre. 4 különböző időtartamban és beállítási konfigurációban teszik próbára a hajtóművet, illetve annak kiegészítő meghajtási egységét (auxiliary power unit – APU), ami héliumgáz alkalmazásával a nyomást biztosítja az üzemanyag- és oxigéntartályokban a megfelelő átfolyási sebességhez a hajtómű égéstere felé. Ehhez mikrogravitációs és vákuum környezetben vizsgálják a Vinci-t, majd ha a mérnökök elégedettek az adatokkal, átszállítják a teljes második fokozatot az ESA hollandiai központjába, ahol akusztikai próbák várnak rá, illetve a fokozatszétválási mechanikát is letesztelik.
Bár végre úgy tűnik, hogy jól halad a rakéta részegységeinek tesztelése, sem az űrügynökség, sem az ArianeGroup nem adott meg újabb tervezett indítási dátumot. Az Ariane-6 fejlesztése többször szenvedett már komolyabb késedelmeket, az eredeti, 2020-as bemutatkozás már legalább két évet csúszni fog, mivel várhatóan csak 2023-ban repülhet először a rakéta.
Az Ariane-6 második fokozata, hajtómű fúvóka nélkül. Fotó: ArianeGroup
Grafika: Mack Crawford (nasaspaceflight.com)