Újabb ISS-utánpótló küldetéseket rendelt a NASA

Kapcsolódó

Virgin Orbit: itt a vége

A cég nem tudott új befektetőkkel megállapodni, ezért "határozatlan...

Júliusra halasztották a Starliner első személyzetszállító tesztrepülését

Újabb három hónapot csúszik a Boeing űrhajójának soron következő...

A nap képe #1061 – Kepler űrtávcső indítás

A Kepler űrtávcsövet szállító Delta II rakéta indítása 2009...

Ma hat éve, hogy a SpaceX először indított egy használt Falcon-9 rakétát

2017. március 30. - Fontos nap a SpaceX életében,...

Idén harmadjára sem hibázott a Hosszú Menetelés-2D rakéta

Három indításból három siker, ez jelenleg az idei mérlege...

A NASA a legújabb közleményében bejelentette, hogy a Commercial Resupply Services-2 (CRS-2) kereskedelmi utánpótlás-szállítmányozó megállapodásnak keretében 12 új teherküldetést rendelt a Nemzetközi Űrállomás folytonos ellátására. A 12 tehermissziót két szolgáltató között osztották el – hat küldetésen a SpaceX Dragon űrhajója, és további hat misszión pedig a Northrop Grumman Cygnus űrhajója fog utánpótlást szállítani az űrállomásra. A hosszútávú megállapodás 2026-ig fogja biztosítani a Nemzetközi Űrállomás amerikai szegmensének és nemzetközi partnereinek a folytonos teherszállítást.

A CRS-2 megállapodást 2016-ban kötötték meg három amerikai céggel (SpaceX, Northrop Grumman, Sierra Nevada Corporation), és azóta folyamatosan tovább bővíti az amerikai űrhivatal a küldetések listáját. Eddig összesen 32 küldetést fizetett ki a NASA, amelyek egy része már lezajlott, azonban a mostani szerződéssel 2026-ig ki lett bővítve a megállapodás. A 32 misszióból 15-öt a SpaceX, 14-et a Northrop Grumman, 3-at pedig a Sierra Nevada Corp. nyert el. A Sierra Dream Chaser űrhajójának első teherszállító tesztrepülésére várhatóan jövőre kerülhet sor, a ULA újgenerációs Vulcan rakétájának második repülésén. A teljes CRS-2 megállapodásra 14 milliárd dollárt különített el az évek során a NASA, de a missziók költsége külön-külön változik, általában a felvitt hasznos teher mennyiségétől.

A megállapodás egyik érdekessége, hogy további hat küldetésre kapott megbízást a Northrop Grumman a Cygnus teherűrhajókkal, amiket az Antares rakéták szoktak indítani. Az Antares hordozó Achilles-sarka az volt, hogy a rakéta első fokozatát a háború tépázta Ukrajnában gyártották eddig, a hajtóműveit pedig Oroszországban. A cég szerint még kettő Antares van jelenleg az Egyesült Államokban, így az NG-18 és NG-19 küldetések a megszokott konfigurációban indulhatnak majd. 2024-től azonban a az NG-20 küldetéshez már egy más rakétának kell majd pályára juttatnia a Cygnust, hogy teljesíteni tudják a NASA követelményeit.

Erre korábban már volt példa, ugyanis 2014-ben az Antares rakéta harmadik repülése kudarcba fulladt, így egy ideig az Atlas-V vette át a feladatot, azonban ez most nem lehetséges, hiszen már az összes fennmaradó Atlast megvásárolták. Itt jön a nagy kérdés, hogy akkor mégis mivel lehet majd a Cygnusokat elindítani? A ULA Vulcan rakétája lenne képes erre, ám annak 2023-ban (vagy még idén) sikeresen be kellene mutatkoznia, illetve a SpaceX Falcon-9 rakétája alkalmas még a feladatra. Az egy másik kérdés, hogy a NASA mennyire nézné jó szemmel azt, hogy egyetlen egy rakétán jut fel az összes teherszállító és emberes űrhajója az ISS-re, de szükséghelyzetben nem lenne meglepő a döntés (a OneWeb-esete ennek az iskolapéldája).

A Nemzetközi Űrállomás. Kép forrása: Pjotr Dubrov orosz kozmonauta

Dark mode powered by Night Eye