Az elmúlt időszakban egyre több információt ismerhetünk meg Kína első, már személyzettel történő Holdraszállásának terveiről. Másfél hónapja már olyan nyilatkozatot is olvashattunk, hogy még 2030 előtt a Hold felszínére léphetnek az első tajkonauták, és a háttérben komoly munka is zajlik, hogy ezt kivitelezzék.
De hogyan jutnak el majd az űrhajósok égi kísérőnkhöz?
A most megismert tervek szerint két Hosszú Menetelés-10 (CZ-10) nehézrakéta indulna, melyek közül az egyik az űrhajót és a szervizmodult, a másik a holdkompot juttatná Hold körüli pályára. Ott a két űreszköz egymáshoz dokkol, majd a leszállóegységgel érik el a tajkonauták a felszínt, a tudományos munka elvégzése után pedig a felszállóegység kapcsolódik össze ismét az űrhajóval, mely visszajuttatja őket a Földre. Maga a koncepció tehát az Apollo-program mintáját követi, annyi eltéréssel, hogy két rakétát alkalmaznának (ez egyébként a NASA jelenlegi Holdraszálló programjának, az Artemisnek is koncepciója, ugyanis egy SLS rakéta indul majd el a Földről az Orion űrhajóval, majd Hold körüli pályán csatlakoznak az addig már odaküldött Lunar Starship leszállóegységgel).
A két CZ-10 rakéta azért van szükség, mert a jelenleg még fejlesztés alatt álló újgenerációs űrhajó tömege 26 tonna, míg a szintén nem kiforrott koncepcióval rendelkező hordozó holdi transzferpályára való hasznos-teherkapacitását 27 tonnásra becsülik, tehát a holdkompot már nem lenne képes egy rakéta a Holdhoz juttatni. Az űrhajó három tajkonauta szállítására lesz alkalmas a szükséges felszerelés és ellátmány mellett, de alacsony Föld körüli pályára történő repülés során akár hét űrhajós befogadására is képes lesz.
Ha Kína valóban 7 éven belül szeretné végrehajtani első személyzetes Holdraszállását, a következő pár év kritikus lesz fejlesztés szempontjából, de ambícióból eddig sem volt náluk hiány. Mindenesetre egyre több hír jelenik meg a tervekről és részletekről a nagy nyilvánosság számára, ami azt mutatja, hogy a kínaiak tényleg komolyan veszik a kitűzött cél elérését.
