ULA | Landsat-9 küldetésprofil

Kapcsolódó

Hamarosan sor kerül az első rakétaindításra a skóciai Saxavord Űrközpontból

A Rocket Factory Augsburg német magáncég fogja felavatni az...

A nap képe #1540 – Shoemaker-Levy 9 üstökös

Kompozit kép a Jupiterről és a Shoemaker-Levy 9 üstökösről,...

Brit űrhajóssal bővült az Axiom Space csapata

Az Axiom Space egy rövid közleményben számolt be arról...

Földi hajtóműteszt közben semmisült meg az ABL Systems rakétája

A baleset az RS1 második tesztrepülésére való felkészítés során...

A nap képe #1539 – Mariner-1 indítás

1962. július 22-én indult útjára a Mariner-program első űrszondája,...

Az Egyesült Államok legújabb földmegfigyelő tudományos műholdját tervezik pályára állítani magyar idő szerint hétfő este. Az Atlas-V rakéta orrkúpja alatt a Landsat-9 műhold fog a világűrbe utazni, és reményeink szerint épségben Föld körüli pályára állni. A küldetés minden fontos elemét és részletét összegyűjtöttük nektek, így az összes információt egy helyen találjátok.

Indítás időpontja: 2021. szeptember 27. – magyar idő szerint 20:21

Indítás helye: Vandenberg Űrhaderőbázis, SLC-3E startállás, Kalifornia

Megbízó: NASA, Egyesült Államok Földtani Szolgálata (United States Geological Survey – USGS)

Indítójármű: a United Launch Alliance (ULA) Atlas-V 401 rakétája

Rakomány: a NASA és USGS Landsat-9 földmegfigyelő műholdja

Rakomány össztömege: ~ 2 864 kg

Pálya: 705 kilométer magas poláris pálya 98,2° hajlásszöggel

Fokozat(ok) visszatérése: nem képes erre az Atlas-V rakéta, az Atlanti-óceánba fog visszazuhanni

Kedvező időjárás esélye: 90% – több mint valószínű, hogy az időjárás nem fog keresztbe tenni

Élő közvetítés: magyar nyelvű élő közvetítés a Spacejunkie YouTube-csatornán, valamint hivatalos élő stream az ULA YouTube-csatornáján

Indítás kimenetele: sikeres indítás

Az infografikát Séra Gábor kollégánk készítette.

Landsat-9

A történelmi jelentőségű Landsat-program kilencedik tagjaként fogják felbocsátani hétfőn a modern műholdat. A programot 1966-ban indították még Earth Resources Technology Satellite Program (ERTSP – Földi Erőforrások Technológiájának Műholdas Programja) néven, a Landsat nevet 1975-től használják, ugyanis ekkor nevezték ERST-1 műholdat Landsat-1-re. Ahogy a projekt neve is sugallja, bolygónk felszínét és erőforrásait figyelik meg és vizsgálják ennek a tudományos programnak a keretében, ami a NASA és az Egyesült Államok Földtani Szolgálatának közös együttműködésében született. Az évtizedek során az egész világot előremozdították a Landsat-program űrfelvételei, rengeteg hasznukat lelték mezőgazdaságban, erdészetben/faiparban, valamint különböző települések növekedésének megfigyelésében. A gazdasági előnyök mellett a természeti katasztrófák felméréséhez is jelentősen hozzájárultak ezek az űreszközök: az Aral-tó példátlan mértékű kiszáradását, a Yellowstone-park 1998-as erdőtüzeit, valamint több gleccser méretének csökkenését vagy teljes eltűnését is megörökítették ezek a műholdak az évek során, műszereikkel pedig rengeteg adatot gyűjtöttek róluk.

A Landsat-program az évek során. Kép forrása: NASA

A Landsat-9 lesz a flotta legújabb és legmodernebb műszerekkel felszerelt darabja, kutatási célja pedig megegyezik az elődeivel: Földünk felszínéről, felszíni adottságairól és erőforrásairól egy átfogó, globális, napi szinten frissülő képet adni. Erre a célra több különböző eszközzel is ellátták a Northrop Grumman által gyártott LEOStar-3 platformot, ami a műhold alapjaként szolgál. Az energiaellátásért egy kihajtható napelemszárny felel, a precíz pályakorrekciókat pedig kormányfúvókák segítségével fogják elvégezni. Az űreszköz mérőműszereinek kifejlesztésével és megépítésével a Ball Aerospace cég volt megbízva, a teljes űreszköz integrálását pedig a Northrop Grumman végezte el. A műholdon két fő műszer található:

Az első az Operational Land Imager-2, vagy (OLI-2). Ez egy multispektrális képalkotó műszer, ami az látható fénytartományban (0,4-0,7 µm hullámhossz), a közeli infravörös (NIR 0,75-1,4 µm) és rövid hullámhosszú infravörös („SWIR” 1,4-3 µm) tartományokban fog dolgozni. Az szerkezet űrbéli felbontása körülbelül 15 méter/pixel lesz pánkromatikus (fekete-fehér) üzemmódban, 30 méter/pixel pedig multispektrális módban. Az OLI-2 a Föld körüli keringés közben egy 185 kilométer széles sávban tud felvételeket készíteni, mindeközben megfelelő felbontást biztosítva arra, hogy a képeken a fő természeti és emberi tényezőket – mint amik például a települések, erdők, mezőgazdasági objektumok, vízfelületek – probléma nélkül meg lehet majd különböztetni és vizsgálni. A Landsat poláris napszinkron pályájának köszönhetően a Föld egészét képes lefedni a műhold, a teljes bolygót pedig 16 naponta képes leképezni. A napszinkron pálya sajátossága, hogy egy adott terület felett mindig ugyanabban a helyi napidőben halad el. A műszer körülbelül 450 kilogrammot nyom, és 140W szükséges a működtetéséhez. A Landsat-8 OLI műszerével ellentétben ez nem 12, hanem 14 bites formában fogja lesugározni adatokat, így sokkal átfogóbb képet fognak a szakemberek kapni a műhold által gyűjtött mérések eredményeiről.

Az OLI-2 összeszerelése. Kép forrása: Ball Aerospace

A második fő tudományos egysége a Landsat-9-nek az ún. Thermal Infrared Sensor-2, vagy TIRS-2. Ahogy a nevéből is adódik, ez egy infravörös tartományban működő szenzorcsomag, ami a talajfelszín hőmérsékletét hivatott mérni. Egészen pontosan két tartományban fogja ezt elvégezni: a Landsat-programban az elektromágneses spektrum egy részét 11 tartományra bontották, ebből pedig a 10-esben (10,60-11,19 µm), valamint a 11-esben (11,50-12,51 µm) fog méréseket végezni a TIRS-2. A szerkezet működése kvantumfizikai elveken alapszik, és a földfelszín infravörös energia emisszióját képesek mérni. A TIRS-2-t egy fedélzeti kalibrációs eszközzel is ellátták, így bármikor újra lehet pontosítani a műszer méréseit. Az OLI-2-höz hasonlóan ezt a műszert is a Landsat-8-ról vették át és fejlesztették tovább. A TIRS-2 tömege 225 kilogramm, és átlagosan 180W szükségeltetik az üzemeltetéséhez.

A program korábbi szatellitjeihez hasonlóan a Landsat-9 adatainak kiértékelését is az Egyesült Államok Földtani Szolgálata fogja végezni a Worldwide Reference System-2 (WRS-2) rendszeren belül, a NASA főleg az tervezésben és az építésben segítkezett. Naponta akár 750 képet vagy képsorozatot tud majd a Földünkről készíteni, így a Landsat-8-cal együtt ez már több mint 1500 felvételt jelent napi szinten. Ezek az adatok szabadon hozzáférhetőek bárki számára a világon, az USGS Earth Resources Observation and Science (EROS) Centerben kell regisztrálni hozzájuk.

A Landsat-9 összeszerelés közben. Kép forrása: NASA

A Landsat-9 Föld körüli pályán (számítógépes animáció). Kép forrása: NASA/USGS

Atlas-V 401

Az Atlas-rakéták már az Egyesült Államok űrprogramjának kezdeti éveiben jelen voltak, de a manapság használt Atlas hordozórakéta teljesen eltér a kezdeti névrokonától. Az Atlas-V szériájú hordozókat a 2000-es évek elején fejlesztette ki a Lockheed Martin az Egyesült Államok Légiereje (USAF) számára, mint a katonai műholdak elsődleges indítóeszköze. Első startjára 2002-ben került sor, amikor a Hot Bird-6 távközlési műholdat állította geostacionárius átviteli pályára (GTO). 2006 óta a United Launch Alliance üzemelteti a rakétát, ami Lockeed Martin és a Boeing közös vállalkozása (joint venture).

Az egyik első dolog, ami eszébe jut az embernek az Atlasról, az a neve utáni számozás. Mit is jelent a három számjegyű kód a rakéta neve után? A válasz nagyon egyszerű:

4 – az első számjegy a hordozórakéta kompozitanyagból készült orrkúpjának az átmérőjét jelenti méterekben. Jelen esetben a kisebb, 4 méteres változat fog repülni.

0 – a második számjegy a GEM-63 (Graphite Epoxy Motor) szilárd hajtóanyagú segédrakétákat jelzik, melyek száma egytől ötig változtatható. A mostani rakéta oldalára egy darabot sem szereltek fel, mert viszonylag kis tömegű műholdról beszélhetünk, és „csak” alacsony pályára kell állítani. Egy ilyen segédrakéta tolóereje az indításkor 1 663 kN.

1 – az utolsó számjegy a Centaur-III fokozaton elhelyezett RL-10 hajtóművek számát adja meg, mely az Atlas-V küldetések többségében egy darab, kivéve a Starliner űrhajók indítását. Az RL-10 hajtómű a világ egyik leghatékonyabb rakétahajtóműve a maga 465 másodperces fajlagos impulzusával, melyet azzal ér el, hogy cseppfolyósított hidrogént és oxigént éget el ún. expander cycle módon. A motor névleges tolóereje vákuumban 110 kN.

Egy Atlas-V 401 úton a floridai startközpont felé, ennek a rakétának a Van Allen Probes-szondák voltak a rakományai 2012-ben. Kép forrása: NASA

Az Atlas-V 401 variáns 9,8 tonnát képes alacsony Föld körüli pályára állítani, míg geostacionárius átviteli pályára 4,7 tonna a hasznos teherkapacitása. A legnagyobb teherbírású verzió (552) több, mint 20 tonnát képes LEO pályára állítani.

Az Atlas-V rakétát a NASA is előszeretettel használja, ugyanis a legmegbízhatóbb amerikai rakéta, ami jelenleg is szolgálatban van (100% indítási naplóval bír, tehát egy kudarca sem volt még). Jelentősebb rakományai közé tartozott a Curiosity és Perseverance marsjárók, az InSight marsi leszállóegység, a Juno űrszonda, mely a Jupiter körül kering, az MRO és MAVEN Mars-szondák, az LRO Hold körül keringő űrszonda, az OSIRIS-REx aszteroida mintaszerző küldetés űreszköze, az X-37B űrrepülőgépek, a New Horizons űrszonda, mely 2015-ben haladt el a Pluto mellett, a NASA TDRS kommunikációs műholdjai, a Boeing Starliner űrhajója, valamint az NRO titkosított műholdjainak többsége, és még sok más.

Egy korábbi Atlas-V első fokozat (CBC, Common Core Booster) beemelése az összeszerelő hangárba. Jól látni a kerozin-oxigén üzemű, orosz gyártásű RD-180 hajtóművet a fokozat alján. Kép forrása: ULA

A Landsat-9 behelyezése az áramvonalazó kúp alá.

A küldetés menete

T-0:00:03: az első fokozat RD-180 hajtóművének beindítása

T+0:00:01: a rakéta elemelkedése a startállásról (tolóerő-tömeg arány > 1)

T+0:00:17,6: a rakéta megkezdi az irányba állást a hajtóművei segítségével

T+0:01:19,6: Mach 1, azaz a rakéta átlépi a hangsebességet

T+0:01:27,2: Max-Q, azaz a maximális aerodinamikai nyomás pillanata, ami a rakéta sebességéből és a légkör sűrűségéből adódik

T+0:04:02,7: első fokozat leállása, BECO (Booster Engine Cutoff)

T+0:04:08,7: a Centaur második fokozat leválása

T+0:04:18,6: a Centaur fokozat első beindítása, MES-1 (Main Engine Start-1)

T+0:04:26,6: az áramvonalazó kúpok leválasztása, ettől a ponttól van a Landsat-9 kitéve a világűr zord körülményeinek

T+0:16:30,3: a Centaur fokozat első leállítása, MECO-1 (Main Engine Cutoff-1)

T+1:20:40,4: a Landsat-9 műhold leválasztása, ezzel a küldetés fő része teljesül

A Landsat-9 keringési pályája a leválasztáskor: 666,60 km x 679,22 km, 98,22° hajlásszöggel

T+1:50:43,2: a Centaur fokozat második beindítása, MES-2 (Main Engine Start-2)

T+1:50:53,6: a Centaur fokozat második leállítása, MECO-2 (Main Engine Cutoff-2)

T+2:10:53,5: a Centaur fokozat harmadik beindítása, MES-3 (Main Engine Start-3)

T+2:11:03,3: a Centaur fokozat harmadik leállítása, MECO-3 (Main Engine Cutoff-3)

T+2:14:05,3: a másodlagos CubeSat rakományok leválasztásának megkezdése

T+2:19:28,1: a másodlagos CubeSat rakományok leválasztásának befejezése, ezzel a küldetés másodlagos része is teljesül

T+2:57:44,1: a Centaur fokozat negyedik beindítása, MES-4 (Main Engine Start-4) deorbit

T+2:58:09,1: a Centaur fokozat negyedik leállítása, MECO-4 (Main Engine Cutoff-4) deorbit

T+3:19:56,1: a küldetés vége, a Centaur belépése a légkörbe

A küldetés menete. Kép forrása: ULA

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye