ULA | SBIRS GEO-5 küldetésprofil

Kapcsolódó

Nagy rekord a SpaceX-től: 20. alkalommal indult ugyanaz a Falcon-9 hordozó!

Egy újabb Starlink küldetésen érte el ezt a jelentős...

A nap képe #1437 – F. Story Musgrave űrsétája

A felvételen F. Story Musgrave látható. Az STS-6 keretén...

Az ESA 522 millió eurós szerződéssel segíti az ExoMars küldetést

A kissé hányattatott sorsú ExoMars küldetés újabb lendületet vehet,...

A Rocket Lab egy 14,4 millió dolláros szerződéssel gazdagodott

Nem mindennapi megbízást nyert el a Rocket Lab: a...

A nap képe #1436 – A Szojuz MSz-24 űrhajó belsejében

Loral O’Hara, Oleg Novickij és Marina Vasziljevszkaja a Szojuz...

Az Egyesült Államok Űrhadereje által megrendelt indítás során egy nem teljesen titkosított nemzetbiztonsági műhold lesz a rakomány, melyet geostacionárius pályára terveznek felbocsátani. Ez lesz ennek a konstellációnak az ötödik darabja, a további részletekről a cikkben számolunk be.

Update: az indítást 24 órával elhalasztották, május 18. 19:35-re!

Indítás ideje, helye: 2021. május 18. magyar idő szerint 19:35 – , Cape Canaveral Űrhaderőbázis – Space Launch Complex-41 (SLC-41), Florida, USA

Megbízó: az Egyesült Államok Űrhadereje (USSF)

Rakomány: a SBIRS GEO-5 geostacionárius rakétaindítás-előrejelző műhold

Rakomány össztömege: ~ 4500 kg

Hordozórakéta: Atlas-V, 421-es konfigurációban

Pálya: kb. 550 km magas napszinkron pálya (SSO)

Fokozat visszatérése: az Atlas-V első fokozata/segédrakétai nem képesek erre

Élő közvetítés: hivatalos élő közvetítés a ULA YouTube-csatornáján, valamint a Spacejunkie csatornán magyar kommentárral

A grafika készítője: Geoff Barrett (megj: a grafika hibás, és nem BlackSky műholdak a rakomány!).



Az Atlas-V 421

Az Atlas rakéták már az Egyesült Államok űrprogramjának kezdeti éveiben jelen voltak, de a manapság használt Atlas hordozórakéta teljesen eltér a kezdeti névrokonától. Az Atlas-V szériájú hordozókat a 2000-es évek elején fejlesztette ki a Lockheed Martin az Egyesült Államok Légiereje (USAF) számára, mint a katonai műholdak elsődleges indítóeszköze. Első startjára 2002-ben került sor, amikor a Hot Bird-6 távközlési műholdat állította geostacionárius átvitei pályára (GTO). 2006 óta a United Launch Alliance üzemelteti a rakétát, ami Lockeed Martin és a Boeing közös vállalkozása (joint venture).

Az egyik első dolog, ami eszébe jut az embernek az Atlasról, az a neve utáni számozás. Mit is jelent a három számjegyű kód a rakéta neve után? A válasz nagyon egyszerű:

4 – az első számjegy a hordozórakéta orrkúpjának az átmérőjét jelenti méterekben. Jelen esetben a kisebb, 4 méteres változat fog repülni.

2 – a második számjegy a GEM-63 (Graphite Epoxy Motor) szilárd hajtóanyagú segédrakétákat jelzik, melyek száma egytől ötig változtatható. A mostani rakéta oldalára két darabot szereltek fel.

1 – az utolsó számjegy a Centaur-III fokozaton elhelyezett RL-10 hajtóművek számát adja meg, mely az Atlas-V küldetések többségében egy darab, kivéve a Starliner űrhajók indítását.

Az Atlas-V rakéta különböző konfigurációi. Kép forrása: ULA

Az Atlas-V 421 variáns 14 tonnát képes alacsony Föld körüi pályára állítani, míg geostacionárius átviteli pályára 6,8 tonna a hasznos teherkapacitása. A legnagyobb teherbírású verzió (552) több, mint 20 tonnát képes LEO pályára állítani.

Az Atlas-V rakétát a NASA is előszeretettel használja, ugyanis a legmegbízhatóbb amerikai rakéta, ami jelenleg is szolgálatban van (100% indítási naplóval bír, tehát egy kudarca sem volt még). Jelentősebb rakományai közé tartozott a Curiosity és Perseverance marsjárók, az InSight marsi leszállóegység, a Juno űrszonda, mely a Jupiter körül kering, az MRO és MAVEN Mars-szondák, az LRO Hold körül keringő űrszonda, az OSIRIS-REx aszteroida mintaszerző küldetés űreszköze, az X-37B űrrepülőgépek, a New Horizons űrszonda, mely 2015-ben haladt el a Pluto mellett, a NASA TDRS kommunikációs műholdjai, a Boeing Starliner űrhajója, valamint az NRO titkosított műholdjainak többsége, és még sok más.

A hétfőn startoló küldetés rakétája. Kép forrása: ULA

SBIRS GEO-5

A küldetés rakománya a SBIRS GEO-5 geostacinárius műhold, melyet az Egyesült Államok Űrhadereje fog üzemeltetni. A műhold feladata az interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) indításakor keletkező intenzív hősugárzás észlelése lesz. A SBIRS (Space Based Infra Red Sensor – GEO, azaz Űrbéli Infravörös Szenzor – GEO) konstelláció ötödik darabja lesz a következő küldetésen felbocsátandó műhold.

A SBIRS-GEO műholdrendszer kiépítésével fogják a már elöregedő DSP rendszert leváltani, és egyben sokkal pontosabban és gyorsabban tudnak majd az amerikai fegyveres erők egy esetleges rakétaindításra reagálni. Egy geostacionárius pályán keringő műhold a Föld felszínének felét képes lefedni, de a redundancia és pontosság miatt hat darab ilyen műhold szerepel a rendszerben.

A SBIRS GEO műholdak különböző tükrök és infravörös szenzorok segítségével képesek a világ bármely pontján észlelni egy ballisztikus rakéta indítását. Egy ilyen rakéta indításának észlelése után szintén műholdas adatok segítségével megállapítanák a pályáját és, folyamatosan követnék az ellenségek csapásmérő eszközt. Ezután azonnal készültségbe helyeznék a rakétavédelmi ütegeket, melyek ellenrakéták segítségével semmisítenék meg a beérkező fenyegetést. Az Egyesült Államokban ilyen például a THAAD-rakérarendszer (Aegis-projekt), melyből több ütegnyi is került Romániába, hogy az európai légteret védelmezze a rakéta- és légicsapások ellen.

Egy korábbi SBIRS GEO műhold. Kép forrása: Lockheed Martin

A THAAD-rendszer működésben, egy gyakorlaton. Kép forrása: USAF

A SBIRS GEO műholdak tömege kb. 4500 kilogramm. Meghajtását gázdinamikai fúvókák biztosítják, az energiaellátásért pedig két kihajtható napelemtábla felel, melyeknek együttes teljesítménye 15kW. A műhold tervezett élettartama 12 év lesz GEO pályán. Az utolsó két műhold (5. és 6.) elkészítésének megtervezésére 2012-ben kapott megbízást a Lockeed Martin, majd ezt később egy 1,9 milliárd dolláros megállapodás keretén belül bebiztosították. Így egy műhold ára 800-900 millió amerikai dollár körül mozoghat, a pályára állítás költsége pedig a becsléseink alapján 120 millió dollár műholdanként. Eredetileg GEO SBIRS-7 és -8 is érkezett volna, de később a tervet elvetették egy fejlettebb generáció kifejlesztésének a javára.

Az ellenséges rakéta észlelésének, követésének, majd megsemmisítésének fázisai. Kép forrása: Northrop Grumman

Dark mode powered by Night Eye