Kigördült a Műveleti Központból (Spaceflight Processing Operations Center) a ULA fejlesztés alatt álló rakétája, a Vulcan Centaur, hogy az elkövetkező hetekben különféle teszteket végezzenek rajta. Ez az útkereső modell (Pathfinder Tanking Test booster – röviden PTT) egyelőre csak a központi fokozatra applikált köztes fokozatból és 2 ideiglenesen beszerelt BE-4 hajtóműből áll, melyeket később a statikus hajtóműteszt és a repülés előtt kicserélnek, ugyanis ezek még repülésre nem alkalmasak. A rakéta bemutatkozására várhatóan jövő évben kerül sor.
A Vulcan Centaur kigördülése a Spaceflight Processing Operations Center épületéből. Forrás: ULA
Ami a tesztprogramot illeti: a héten a mérnökök felülvizsgálják a rakétát, az indítóállást, és a tesztfolyamatot is, hogy minden készen álljon az elkövetkező időszak főbb műveleteire.
A következő hetekben elvégzik a rakéta tartályainak tesztjét úgy, hogy 366,500 kg, – 183°C-ra hűtött folyékony oxigént töltenek az oxidálószer tartályba. Ezt követi az üzemanyagtartály feltöltése 115,200 kg folyékony metánnal, -162°C-ra lehűtve. Ez először külön történik meg, majd egy átfogó teszt keretében megismétlik a folyamatot, de már úgy, mintha egy indításra készítenék fel a rakétát. Magyarán ez egy WDR (Wet Dress Rehearsal) tesztnek fog megfelelni, amikor minden folyamat úgy zajlik, mint egy éles küldetés esetén, egészen a hajtóművek begyújtásáig.
Úton a Space Launch Complex (SLC)-41 felé. Forrás: ULA
Ez lesz az első alkalom, hogy Cape Canaveral-ban metánt töltenek egy rakétába, ehhez nem épült új infrastruktúra, hanem a meglévő SLC-41 startállást szerelték fel új szervíztoronnyal, illetve a kriogenikus metánt tároló rendszerrel.
A tesztek megmutatják a mérnökök számára a rakéta, a hajtóművek és a szelepek hőmérsékleti jellemzőit a tankolási folyamat után. Ezenkívül lehetővé teszi, hogy kalibrálják a hajtóanyag áramlási sebességét a feltöltés és leeresztés során, illetve a gyakorlatban is megerősíti számukra, hogy a folyamat mennyi időt vesz igénybe.
Érkezés az indítóállásra. Forrás: ULA
A Vulcan Centaur jelenlegi tesztjei kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a rakéta 2022-ben elindulhasson első útjára (melynek legnagyobb akadálya a hajtóművek késése) és átvehesse a stafétát a ULA jelenlegi igáslovától. Tory Bruno, a ULA vezetője ugyanis bejelentette, hogy leállították az Atlas-V rakétával történő indítások értékesítését. A 2002 óta használt hordozórakéta a tervek szerint még 29 küldetést hajt végre, többek között az Űrhaderő, a NASA és az Amazon megbízásából.
Az átállás kényszerű, ugyanis 2014-ben a kongresszus a Krím-félsziget annektálása miatti szankciók okán utasításba adta az Atlas-V rakéták megszüntetését az orosz gyártmányú RD-180 hajtóművekre való hagyatkozás miatt. Tory Bruno elmondta, hogy négyből három RD-180-at már telepítettek az Atlas-V rakétákra a közelgő küldetésekhez, a többiek pedig egy raktárban várakoznak. „Korábban vállaltuk az RD-180-ak szállítását, hogy véget vethessünk ennek a kapcsolatnak, és ne függjünk Oroszországtól, ahogy a Kongresszus kérte tőlünk” – fogalmazott a ULA első embere. Az Amerikai Egyesült Államok számára összesen 122 db RD-180 hajtómű gyártása és szállítása valósult meg, ami milliárdos bevételt termelt az orosz űrprogram számára. Az utolsó 6 db hajtómű már áprilisban megérkezett az amerikai konszern vállalat decaturi rakétagyártó üzemébe.
A Perseverance marsjárót szállító Atlas-V. Forrás: ULA
A politikai helyzet mellett az Atlas-V rakéták nyugdíjazásának másik oka a SpaceX Falcon-9 rakétája, mely újrahasznosíthatósága miatt sokkal gazdaságosabb. Az ebből fakadó olcsóbb indítási költség megtörte a ULA monopóliumát a kormányzati indítások terén. Habár korábban nagyjából 187 millió dollárról 100 millió dollárra csökkentették az Atlas-V küldetések árát, ám a Falcon-9 kb. 62 millió dolláros indítási költségéhez képest ez továbbra is számottevő különbség, nem is csoda, hogy a ULA a katonai szerződések mára csupán 60%-át nyerték el, míg a másik 40% a SpaceX markát üti.
A Vulcan Centaur-al tovább kívánják csökkenteni az indítási költségeket, melyet a gazdaságosabb gyártás, illetve a hajtóművek ismételt felhasználása tesz majd lehetővé. Habár a rakéta teljes egészében nem lesz újra felhasználható, a BE-4 hajtóművek az ún. SMART reuse (Sensible Modular Autonomous Return Technology – intelligens moduláris autonóm visszatérési technológia) módszerrel többször is bevethetőek lesznek, legalábbis a tervek szerint.
Ennek lényege (ahogy a fenti videón is látható), hogy a hajtóművek, az avionika egy külön szerkezeti elemet alkotva a megfelelő fázisban leválnak a rakéta testéről. A modul egy felfújható hővédő pajzs alatt ereszkedne a légkörben, az ejtőernyők kinyílása után pedig egy helikopterrel tervezik elkapni a levegőben az egységet. A ULA becslése szerint a technológia segítségével a teljes első fokozat gyártási költsége 65%-kal csökken.
Mindez még a jövő zenéje, addig is láthatunk még néhány olyan indítást, amelynek főszereplője a nagy múlttal rendelkező Atlas-V rakéta lesz.