Űrbe telepített műhold-naperőművet tesztel a Caltech

Kapcsolódó

A Starlink-hálózat tizedik rétege után gyorsan bővült a kilencedik is

Mondhatni hamar sor került az újabb Starlink küldetésre, ugyanis...

A nap képe #1509 – Légzsilip teszt

A Langley Kutatóközpont tudósai egy légzsilip modelljén tesztelik, hogy...

Egy rakétacsere után került sor a hét utolsó Starlink indítására

A Starlink 10-2 küldetés másfél hét csúszás után indulhatott...

Kína első alkalommal hajtott végre 12 km-es függőleges fel- és leszállást egy rakétafokozattal

Ez újabb jelentős lépés az újrahasználható rakétakoncepció fejlesztésében! Meglepetésszerűen végzett...

Földünk az űrből: Ádám hídja

A Sentinel-2 felvételén szemügyre vehetjük Dél-India egyik csúcsát Srí...

Bár a napenergiát már évtizedek óta próbálja az emberiség minél hatékonyabban felhasználni, hogy megújuló energiaforrásként alkalmazva próbálja csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását, eddig a Föld felszínére telepített napelemfarmok alkalmazása számos földrajzi hátránnyal is járt. A legnagyobb ezek közül, hogy az említett farmok nem képesek folyamatosan, a nap 24 órájában, az év minden napján biztosítani a megfelelő energiamennyiség termelését. Azonban ami eddig csak sci-fi könyvekben volt jelen, a közeljövőben valósággá válhat: a Caltech amerikai magáncég ugyanis egy űrbe telepített műhold-naperőmű bemutató egységével kezd kísérletekbe, a kb. 50 kg-os demonstrációs űreszközt a SpaceX állította Föld körüli pályára a január 3-án végrehajtott Transporter-6 küldetés keretében. A Caltech abból indult ki, hogy miért ne lehetne az űrbe telepíteni napelemeket, melyek a Napból érkező sugárzást folyamatosan képesek lennének hasznosítani, és a megtermelt energiát a Földre juttatni. A kisméretű Space Solar Power Demonstrator (SSPD) feladata ezen technológia bemutatása, ami ha beválik, alapjában változtathatja meg az emberiség energiatermelési eljárásait, hiszen sem éjszakák, sem felhős időjárás nem jelenthetne akadályt onnantól fogva. A végcél egy egész konstelláció felbocsátása lesz, ami több mint 800 méter széles napelemekből állna, és vezeték nélküli megoldással, a rádióhullámok energiává történő átalakításával juttatnák a földi fogadóállomásokra a napenergiát, amit végül elektromos energiává alakítanak át.

A néhány napja felbocsátott kísérleti űreszközt hosszabb ideig fogják tesztelni, hogy több űrkörnyezeti szituációban vizsgálják a működését. Az SSPD egész pontosan a DOLCE-ből (Deployable on-Orbit ultraLight Composite Experiment) és másik két eszközből, az ALBA-ból és a MAPLE-ből áll, ez utóbbi fogja az energia-átviteli folyamatokat tesztelni. A következő napokban várható az üzembe helyezésük, így a szakemberek hamar választ kaphatnak, hogy minden műszer és eszköz megfelelően működik-e.

Az SSPD látványterve. Forrás: Caltech

Nem a Caltech az egyedüli, amely ezen technológia megvalósítását tűzte ki célul, hiszen már az ESA (Európai Űrügynökség) is vizsgálja ezen lehetőséget a SOLARIS-programban, amit 2025-ben terveznek elindítani és kiépíteni, illetve Kína még 2019-ben hozta nyilvánosságra egy 36000 km-es magasságban keringő naperőmű űrállomás terveit, aminek előzményeként szintén valamikor 2025 körül terveznek a sztratoszférában közepes méretű napelemtáblákat telepíteni, illetve 2030-ban szeretnék magát az űrállomást megvalósítani, ami megawatt nagyságrendben lenne képes energiatermelésre.

Az SSPD működéséről egy rövid videót is közzétett a Caltech:

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye