A BFR, azaz a Big Falcon Rocket (vagy “korhatárosabb” nevén Big F*ing Rocket) az ITS koncepciójára alapuló, annak továbbfejlesztett változata. Elon Musk először 2017 júliusában beszélt arról, hogy az első dizájnt módosították, és egy újabb verziót terveznek, ami még inkább költséghatékony megoldást jelenthet a SpaceX és partnerei számára. A továbbfejlesztett űrhajótól azt remélték, hogy nem csak hosszabb távú űrutazásokon, hanem Föld- vagy Hold körüli pályán történő küldetéseknél is kifizetődő lesz használata.
Az új dizájn
Elon éppen egy évvel az első bemutató után, 2017 szeptemberében, a 68. Nemzetközi Világűrkongresszuson számolt be a változtatásokról.
Saját elmondása szerint csak kódnévként kezdték használni a BFR nevet, igazi és találó név még nem jutott eszükbe.
Az űrhajó valamelyest kisebb és karcsúbb lett, a korábbi 12 méteres átmérő 9 méterre csökkent, míg az első és második fokozat teljes magassága 122 méterről 106 méterre módosult. A második fokozat végén megjelent két delta szárny, mely a jobb manőverezhetőséget hivatott segíteni, függetlenül a légkör sűrűségétől. Három különböző verziót ismertettek: BFS (Big Falcon Spaceship) Cargo, BFS Tanker, BFS Crew. Az első, teherszállító változat a Marsra vagy Holdra történő szállítmányozások mellett alkalmas minden korábbinál több űrszonda vagy műhold egyidejű űrbe juttatására is. Az űrhajót nem csak az világűrben tervezik használni, akár két távoli helyszínre is szállíthat utasokat vagy rakományt a Földön.
Az első marsi misszió éve nem változott, továbbra is 2022 a kitűzött év. Az optimista becsléshez nagyban hozzájárult a Raptor hajtómű előrehaladott fejlesztése, hiszen egyre több tolóerőt tudtak produkálni egyre hosszabb ideig. Gwynne Shotwell, a SpaceX elnöke és ügyvezető igazgatója egyik nyilatkozatában el is ismerte, hogy a BFR fejlesztési munkájának fele a Raptorra irányult.
Forrás: http://spacelaunchreport.com
Forrás: SpaceX
Az építés megkezdése
2018 elején jelentették be, hogy megkezdődött az első prototípus összeszerelése, illetve a Los Angeles-i kikötőben tervben van egy végső gyártási helyszín, illetve műhelyek építése is. A hajó első elemeinek szerelése még egy ideiglenes épületben történt, de a párhuzamos munkálatokra szükség is volt, hiszen az első szuborbitális tesztrepülést már 2019-ben végre akarták hajtani. Mint kiderült, a SpaceX már 2017-ben megrendelte az űrhajó bizonyos részeihez szükséges elemeket, illetve több helyszínt is vizsgált a cég Texasban, Kaliforniában és Louisianaban is már 2015 óta, ahol szerelő műhelyeket építenének fel. Végül 2018 márciusában közölték a nyilvánossággal, hogy Los Angelesben fogják felépíteni a létesítményeket. Ezekhez a végső engedélyeket áprilisban meg is kapták.
Újabb változtatások bejelentése
2018 szeptemberében Elon egy újabb sajtótájékoztatót tartott a SpaceX főhadiszállásán McGregorban, ahol egy magánjellegű űrutazást jelentett be, mely a “Dear Moon” nevet kapta, és egy Holdat megkerülő, majd Földre visszatérő utat foglal magába.
De újabb tervezési változtatásokról is beszámolt: a második fokozat delta szárnyait elvetették, és helyettük három hátsó szárnyat, és két kisebb, mozgatható szárnyat kapott az űrhajó az orr résznél. A hátsó szárnyak egyben leszálló lábként is funkcionálnak, illetve kettő közülük szintén mozgatható, irányítandó a leszállásokat.
A hajtóműveknél is módosítás történt: a korábbi hat helyett hét Raptort építenek be, melyeket ugyanakkora fúvónyílással látnak el, mint a hordozórakéta hajtóműveinél.
Novemberben pedig Elon közzétette az űrhajó új nevét is: az első fokozatot Super Heavy-nek, a második fokozatot Starshipnek nevezték el.
Forrás: http://www.earthtospacescience.com
Forrás: SpaceX
A nagy bejelentések sora azonban nem ért még véget az évre. Decemberben Elon egy merőben új koncepcióról számolt be, mely alapjaiban változtatja meg a Starship építését: a rakéta egységei a korábbi szénszálas ötvözet helyett rozsdamentes acélból fognak készülni, mely jóval könnyebb, mégis sokkal erősebb, és nem utolsósorban sokkal olcsóbb anyag is. A már legyártott szénszálas elemek egyszerű hulladékként végezték. Emellett a cégvezér beszámolt arról is, hogy az új texasi bázison Boca Chicaban már zajlik a Starship legelső, kicsinyített tesztverziójának, a Starhoppernek az építése. “Hoppynak” mindössze egy hajtóműve lesz, és azzal a céllal építik, hogy alacsony magasságban és leszálláskor teszteljék az irányíthatóságát, illetve első alkalommal vessék be az új fejlesztésű Raptort is.
A következő részben a Starship/Super Heavy 2019-es koncepciójáról és az építés megkezdéséről fogok írni.