Sorozatunk harmadik részében az Iráni Űrügynökséget, azaz az ISA-t (Iranian Space Agency) és Irán űrtörténelmét mutatjuk be.
Az Iráni Űrügynökség Irán hivatalos állami űrkutatási szervezete. Irán 2009-ben hajtotta végre első orbitális indítását, kilencedikként a világon. Az állam tagja annak a 24 országnak, amely 1958-ban megalapította az ENSZ Világűrbizottságát.
A kezdetek, vezetőség és szervezet
A jelenlegi űrhivatalt, melyet Iráni Űrügynökségként (ISA) ismerünk, nem is olyan régen, 2004-ben alapították egy parlamenti törvény megszavazásával. Az ISA kezeli hivatalosan a kereskedelmi és tudományos indításokat az országban. Az Iráni Legfelsőbb Űrhajózási Tanács felel az űrprogram működéséért, melyet személyesen Irán elnöke vezet, aki jelenleg Hasszán Rohani. Az ügynökség szoros eggyüttműködésben áll az Iráni Kommunikációs és Információs Technológiákért felelős Minisztériummal.
Az ISA-nak három városban van telephelye – Mahdast, Shahrid és Qom településeken. Itt folyik a kutatás-fejlesztés, fokozatok tesztelése, szuborbitális rakéták indítása, illetve műholdak és űrszondák összeszerelése. A fővárosban, Teheránban található az ügynökség székhelye.
Keletről, északról és nyugatról szárazföld, illetve többnyire lakott terület veszi körbe az országot – ezért dél-délkelet, az Arab-tenger irányába zajlanak az indítások. Így poláris és poláris-napszinkron pályákra tudnak műholdakat állítani. A fő indítási helyszín a Semnan Űrközpont, azon belül az Imám Khomeini Űrkikötő. Ezen kívül még indítóállásként használják a “Circular Launch Platform”-ot, mely lefordítva köralakú indítási platform. Ez egy sík, aszfaltozott tér, melynek közepén található a kiszolgálótorony, melyhez csatlakoztatják a rakétákat (Safir, Kavosghar). 2019 februárjában baleset történt ezen az indítóálláson, ugyanis egy Safir rakéta felrobbant indítás előtt.
Indítójárművek
Ahogy a legtöbb űrprogramban, itt is ballisztikus rakétákból fejlesztettek ki orbitális hordozórakétákat. Irán legelső rakétája, melyet nem katonai célra fejlesztettek, a Kavoshgar szuborbitális rakétacsalád volt. Ez egy kétfokozatú, folyékony hajtóanyagú szuborbitális rakéta. Az első Kavoshgar indítása 2006 novemberében történt meg, egy 10 km-es tesztrepülés keretében. 2008 februárjában lépte át először Iránból indított eszköz a Kármán-vonalat, ami egy továbbfejlesztett kétfokozatú Kavoshgar rakéta volt. Érdekes megjegyezni, hogy ennek az indításnak az első fokozata ejtőernyőkkel visszaereszkedett a földre. A Kavosghar rakétákat a Shahab-3 iráni ballisztikus rakétából fejlesztették ki.
Kavoshgar rakétákat később az orbitális indítás lehetősége mellett is használtak, szuborbitális tudományos célokra, többek közt biológiai kapszulákat indítottak, melyekben hüllőket és majmokat indítottak szuborbitális pályára.
Az első orbitális indítójármű a Safir-1 (magyarul: Követ) rakéta volt. Ezt a Kavoshgarból fejlesztették ki. A Safirt szintén a Circular Launch Platform-ról indítják. A rakéta hasonlít a Kavoshgarra, kétfokozatú, folyékony hajtóanyagú. 22 m magas, 1,25 m átmérőjű, tömege 26 tonna. Körülbelül 60 kilogrammnyi hasznos terhet tud Alacsony Földkörüli pályára állítani.
Az első iráni orbitális indításra 2008 augusztusában került sor, egy Safir rakétával, az Omid (magyarul: Remény) műholddal a fedélzeten. Irán első műholdja a Sina-1 katonai felderítő műhold volt, de az egy orosz Kozmosz-3M rakétával indult Pleszeckből. Az Omid műhold sikeresen egy 345×281 kilométeres pályára állt. Ez egy 40x40x40 centiméteres, 27 kg tömegű műhold volt. Adatfeldolgozásra és telekommunikációs célokra használták. Rádióamatőrök telemetriai adatokat szabadon tudtak letölteni a műholdról.
A Safir-1 továbbfejlesztett változata a Safir-1B, amely szintén 60 kilogrammot képes indítani, immáron akár 450 kilométer magas pályára. Az üzemanyagtartályokat meghosszabbították, illetve az első fokozat hajtóművének tolóerejét 32 tonnáról 37 tonnára növelték.
A sorban a következő, a legújabb Simorgh (magyarul: Főnix) rakéta. A fejlesztést a 2010-es évek elején kezdték. Ezt a rakétát már nehezebb műholdak indítására tervezték, a Safirból lett kifejlesztve. Tömege 87 tonna, 27 méter magas, 2,5 méter átmérőjű, és egy harmadik fokozattal is rendelkezik. Ezt a rakétát már az Imám Khomeini Űrkikötőből indítják, a fő indítóállásról. Az első fokozatot négy darab hajtómű gyorsítja, melyek egyenként 29 tonna (290 kN) tolóerővel rendelkeznek. Egy ötödik segédhajtómű segít az irányításban és a pályakorrekciókban, ennek 13,6 tonna (133 kN) tolóereje van. Ezek a hajtóművek aszimetrikus-dimetilhidrazint (UDMH) és egy salétromsav/dinitrogén-tetraoxid keveréket használnak hajtóanyagként. A második fokozatról nem tudunk sokat, valószínűleg a Safir második fokozatát használja a rakéta. A harmadik fokozatról szintén hiányosak az információink.
Egy szuborbitális Simorgh tesztrepülést hajtottak végre 2016 áprilisában. 2017 júliusában egy orbitális tesztrepülést hajtottak végre, de a második fokozat kudarcot vallott, így nem tudták pályára állítani. 2019 januárjában az AUT-SAT 80 kg tömegű távérzékelő műholdat indították egy Simorgh-al, de a harmadik fokozat meghibásodott, és nem sikerült pályára állnia.
Idén, 2020. február 9-én egy Simorgh rakétával indították a Zafar-1 távközlési műholdat. Az indítás egy félsiker volt, ugyanis a szatelit Földkörüli pályára állt, de alacsonyabbra a tervezettnél.
Jövőbeli tervek, missziók
Rengeteg tudományos program folyik, illetve műholdak tucatjait tervezik indítani Simorgh és Safir rakétákkal a jövőben. Főleg távérzékelési, navigációs, illetve katonai szempontból fontos Föld-megfigyelő műholdakat terveznek építeni. Az amerika-barát rezsim idején még egy geostacionárius távközlési műhold indítását is tervezték az amerikai Space Shuttle űrsiklók egyikével, de ez sosem valósult meg. 1990-ben megállapodtak a szovjetekkel egy közös szovjet-iráni űrrepülésben a Mir űrállomásra, de a Szovjetunió felbomlása miatt ez nem történt meg – ezért 2005-ben bejelentést tettek egy saját űrkapszula fejlesztéséről, illetve arról, hogy 2021-ig Iránnak a térség vezető űrhatalommá kell válnia. 2015-ben bemutatták az emberes űrkapszula makettjét, de 2017-ben meg nem határozott időre szüneteltették a programot – és egészen a mai napig szünetel…
Hivatalosan megerősítették Irán szereplését a Kínai Moduláris Űrállomás-programban. A részvétel mértékét azonban nem ismerjük, de iráni űrhajósok felküldése sem kizárt.
Irán egy egészen gyümölcsöző űrprogramot hozott létre az elmúlt években, mi pedig várjuk a fejleményeket a missziókkal kapcsolatban. Itt szeretnénk kihangsúlyozni, hogy csak a civil, békés célú missziókról beszélünk.