Utolsó útjára készül a Delta IV Heavy rakétatípus

Kapcsolódó

Az ESA 522 millió eurós szerződéssel segíti az ExoMars küldetést

A kissé hányattatott sorsú ExoMars küldetés újabb lendületet vehet,...

A Rocket Lab egy 14,4 millió dolláros szerződéssel gazdagodott

Nem mindennapi megbízást nyert el a Rocket Lab: a...

A nap képe #1436 – A Szojuz MSz-24 űrhajó belsejében

Loral O’Hara, Oleg Novickij és Marina Vasziljevszkaja a Szojuz...

Közel két hónap után teljesített ismét küldetést a SpaceX az Amerikai Űrhaderő megbízásából

Ezúttal egy űridőjárás-figyelő műholdat juttatott napszinkron pályára a Falcon-9. Kis...

Elstartolt az első Angara-A5 nehéz hordozórakéta az Vosztocsnij Űrközpontból

Ezzel megkezdődtek az Amur indítóállás repülésfejlesztési tesztjei a nehéz...

Egy éra zárul le hamarosan, hiszen utolsó küldetésére indul a United Launch Alliance nehézrakétája, a Delta IV Heavy. A tavalyi évben vettünk búcsút a 27 év szolgálati idővel rendelkező Ariane-5-től, most pedig egy újabb hordozó kerül nyugdíjazásra. Helyébe az újgenerációs Vulcan lép, mely a cég Atlas-V rakétáját is helyettesíteni fogja majd a jövőben.

Az NROL-70 misszióról viszonylag kevés infó áll rendelkezésre, így csak a legfőbb tudnivalókkal szolgálhatunk, úgymint a start helyszíne, időpontja, valamint a megrendelő. A rakéta a Cape Canaveral Űrhaderőbázis SLC-37B indítóállásásáról, a Nemzeti Felderítési Hivatal (NRO) megbízásából kezdi meg záró repülését, melyre március 28-án fog sor kerülni. Mivel a küldetés titkosított, így a hasznos teher paramétereiről és működésének céljáról nincsenek nyilvánosan hozzáférhető adatok.

Forrás: NRO

A Delta IV Heavy hordozórakéta

Ha a Falcon-9-es a rakétaipar Hulk-ja, akkor a DIVH a Chuck-ja (Chuck Norris), hiszen az egyik legerősebb rakéta címmel büszkélkedik. A hordozó 20 évvel ezelőtt, 2004-ben debütált, ám akkori repülése csak részben tekinthető sikeresnek, hiszen a két oldalsó, valamint a középső fokozat (CBC – Common Booster Core) hajtóműve is idő előtt leállt, mely kiesést a második fokozat már nem volt képes kompenzálni, így a hasznos teher a tervezettnél alacsonyabb pályára került. A következő, már üzemszerű missziója 3 év múlva, 2007-ben teljesült, amikor is a DSP-23 korai előrejelző műholdat juttatta geostacionárius pályára. Innentől kezdve a további 13 küldetése is teljes siker volt, amelyek között főleg NROL műholdak szerepeltek, de a Parker Solar Probe napszonda kezdeti útját is a DIVH biztosította. Mindezeket két indítóállásról hajtotta végre, mégpedig a floridai SLC-37B-ről, illetve a kaliforniai SLC-6-ról.

A Delta IV Heavy első fokozata három darab közel azonos, egymáshoz rögzített boosterből áll. Mindegyiket egy-egy Aerojet Rocketdyne által gyártott RS-68A hajtóművel szerelték fel, melyek 3100 kN tolóerőre képesek, összesen tehát 9300 kN össztolóerővel rendelkezik a 72 méter magas hordozó. Itt érdemes megemlítenünk a nem mindennapi indítási szekvenciát, ami kicsit „patinássá” teszi az első fokozatokat. A jelenséget az előbb említett hidrolox (cseppfolyósított hidrogén és oxigén) meghajtású rakétamotorok okozzák, pontosabban a gázturbinák felpörgetésére használt hidrogén, ami átjutva az égéskamrán és a fúvókán a szabadba jut, és az indítás pillanatában begyullad. Az eredmény tehát egy látványos tűzgolyó a Delta IV Heavy teste körül, mely természetesen nem jelent semmiféle veszélyt. Maga a rakéta egyébként 2 fokozatból tevődik össze, az előbb említett RS-68A által hajtott első fokozatból, és a vákuum-optimalizált RL10B-2 rakétamotorral szerelt második fokozatból, mely szintén cseppfolyósított hidrogént (LH2) és oxigént (LOX) használ. Az 1998-ban először repülő RL10B-2-t az Aerojet Rocketdyne építette, csakúgy, mint az RS-68A-t, 110 kN tolóerőre képes, és 462 másodperces fajlagos impulzussal rendelkezik.

A DIVH teherkapacitása:

  • alacsony Föld körüli pálya (LEO – 28,7°): 28.370 kg
  • alacsony Föld körüli pálya (LEO – 90°): 23.560 kg
  • alacsony Föld körüli pálya (LEO – 51.6°): 25.980 kg
  • geostacionárius pálya (GEO): 6.580 kg
  • geostacionárius átviteli pálya (GTO): 14.210 kg

A Delta IV család ötféle variációban volt elérhető; a Delta IV Medium, a Delta IV Medium-Plus (M+) három változata, és a Delta IV Heavy. Minden küldetést egy adott hordozórakétához rendeltek a kívánt indítási időpont, teljesítmény, és a megbízatás általános követelményeinek megfelelően. Az alábbi képen láthatjuk a konfigurációkhoz kapcsolódó adatokat.

Forrás: ULA

Képgaléria az ikonikus rakétáról:

Képek forrása: United Launch Alliance

Az eseményt mi is élőben közvetítjük Youtube csatornánkon:

Dark mode powered by Night Eye