Véget ért 30 év után a Geotail-misszió

Kapcsolódó

Spanyolország az Artemis Egyezmény 25. aláírója

A madridi Moncloa-palota adott otthont az Artemis Egyezmény 25....

Starlink-misszióval zárta a hónapot a SpaceX

Túl van a 240. misszióján a SpaceX, melynek alkalmával...

A nap képe #1121 – LEGO figurák a magasban

1000 db LEGO-asztronauta utazott ballonok segítségével 34 kilométeres magasságba...

A Webb szemügyre veszi a Szaturnusz holdjáról előtörő vízgőzt

A James Webb űrtávcső kutatói egy több mint 9600...

Oleg Kononyenko és Nyikolaj Csub egy évig az ISS-en fog tartózkodni

A jövő évben kisebb látogatásra indul az ISS-re egy...

30 évnyi pályán töltött idő után véget ért a Geotail szonda űrbéli tevékenysége, mely missziót a NASA és a JAXA kooperációja hívott életre. A küldetés lezárását az űrszonda megmaradt adatrögzítőjének meghibásodása okozta. A Geotail összesen két ilyen berendezéssel rendelkezett; az elsőt 2012-ben, a másodikat pedig 2022. június 28-án veszítette el. Miután a távoli javítási kísérletek kudarcot vallottak, a küldetés műveleteit még azon a napon befejezettnek nyilvánították.

Az űreszköz 1992. július 24-én indult egy Delta II hordozórakéta fedélzetén az LC-17A startállásról, Cape Canaveral-ből. A kb. 980 kilogrammos Geotail működése innentől datálható, mely így összesen 30 évet és 4 hónapot töltött vizsgálódással. A Föld körül keringő szonda ennek során hatalmas adatkészletet gyűjtött a magnetoszféra szerkezetéről és dinamikájáról. Az eredeti tervek szerint ugyan négyéves időtartamra tervezték, a küldetést többször is meghosszabbították, mivel a Geotail kiváló minőségű adatokat szolgáltatott, melyek több mint ezer tudományos publikációhoz járultak hozzá.

Az indítás pillanata. Forrás: NASA

A Geotail egy elnyújtott pályán tevékenykedett a magnetoszféra peremén, és adatokat gyűjtött az ott zajló fizikai folyamatokról, hogy segítsen megérteni, miként, és milyen gyorsan jut el a Napból származó energia a Földre. Az évek során a Geotail együttműködött a NASA számos más űrmissziójával is, köztük az MMS (Magnetospheric Multiscale), a Van Allen Probes, a Cluster, valamint a Wind küldetésekkel. A űrszonda a Földtől időnként akár 193 000 kilométerre is eljutó pályájával segített kiegészítő adatokat szolgáltatni a magnetoszféra távoli részeiről, hogy a tudósok teljes képet kapjanak arról, hogy az egyik területen észlelt események hogyan hatnak más régiókra. A Geotail a földi megfigyelésekkel is párosult, hogy megerősítse a sarki fény kialakulásának helyét és mechanizmusát. És bár a szonda befejezte az új adatok gyűjtését, a tudományos felfedezéseknek még koránt sincs vége, ugyanis a kutatók a következő években is folytatják a megszerzett adatok tanulmányozását.

Forrás: JAXA

Dark mode powered by Night Eye