Vízjég húzódhat a Mars egyenlítőjénél

Kapcsolódó

Indonéz távközlési műholddal startolt a Falcon-9 hordozó

Kis túlzással a SpaceX igáslova, a Falcon-9-es lassan "nemzetközi"...

A nap képe #1385 – ERS-2

Az Európai Űrügynökség 1995-ben indított ERS-2 (European Remote Sensing-2)...

62 éve jutott első alkalommal Föld körüli pályára amerikai űrhajós

John Glenn 1962. február 20-án Friendship-7 nevű űrhajójával háromszor...

A spanyol PLD Space is ESA-támogatásban részesül

Tavaly decemberben a német-angol HyImpulse magáncéggel írt alá szerződést...

15 éve, hogy az Európai Űrügynökség űrszondája, a Mars Express kutatásokat folytatott a Vörös Bolygón található Medusae Fossae Formation (MFF) nevű képződménnyel kapcsolatban, melynek eredményeként hatalmas, akár 2,5 km mélységű lerakódásokat tártak fel. A megfigyelések azonban nem voltak képesek kellően rávilágítani arra, miből is állhatnak az említett lerakódások, így a szonda nemrégiben ismét felkereste a jellegzetességet, hogy végre kiderüljön az összetétele. A kapott eredmények jelen álláspont szerint több kilométeres vízjeget feltételeznek a felszín alatt, mely a valaha talált legtöbb vizet is jelentheti, már ami a planéta ezen részét illeti. Érdekesség, hogy olvad állapotában ez a mennyiség elég lenne ahhoz, hogy megtöltse a Vörös-tengert.

„A Mars Express MARSIS radarjának újabb adatait felhasználva ismét feltártuk az MFF-et, és megállapítottuk, hogy a lerakódások még vastagabbak, mint azt gondoltuk: akár 3,7 kilométeresek is lehetnek” – mondta Thomas Watters, az új kutatás, és a 2007-es eredeti tanulmány vezető szerzője. „Izgalmas, hogy a radarjelek megfelelnek mindannak, amit a réteges jégtől várnánk, és hasonlóak a Mars sarki sapkáiról érkező jelekhez, amelyekről tudjuk, hogy jégben gazdagok.” – tette hozzá.

A Mars egyenlítőjénél feltételezett jég térképe. Forrás: Planetary Science Institute/Smithsonian Institution
A Mars Express radarképe (fekete-fehér). Forrás: CReSIS/KU/Smithsonian Institution

A Medusae Fossae Formation több több száz kilométer átmérőjű és több kilométer magas, szél által formált képződményből áll. Az űrszonda kezdeti obszervációi szerint azt mutatták, hogy az MFF viszonylag átlátszó a radar számára, sűrűsége pedig alacsony; mindkét jellemző jeges lerakódásra utalt. A tudósok azonban nem zárhatták ki a „szárazabb” lehetőséget sem, mégpedig, hogy a jelenség valójában szélfútta por, vulkáni hamu vagy üledék nagymértékű felhalmozódása. Ezt azonban a friss adatok véglegesen eldönthetik. „Tekintettel arra, hogy milyen mélyen van, ha az MFF egyszerűen csak egy óriási porhalom lenne, azt várnánk, hogy a saját súlya alatt tömörülni fog. Ez pedig valami sokkal sűrűbbet hozna létre, mint amit a MARSIS segítségével látunk. Amikor azt modelleztük, hogyan viselkednének a különböző jégmentes anyagok, semmi sem reprodukálta az MFF tulajdonságait.” – magyarázta Andrea Cicchetti, az olaszországi Nemzeti Asztrofizikai Intézet munkatársa.

Forrás: ESA
Dark mode powered by Night Eye