A Voyager-1 mérnöki csapata egy érdekes, és egyben rejtélyes dolgot észlelt az űrszondával kapcsolatosan. Mint az kiderült a csillagközi felfedező teljesen normálisan működik, parancsokat fogad és hajt végre, valamint a tudományos adatokat gyűjtése és azok visszaküldése is rendben zajlik. Viszont a szonda helyzet- és vezérlőrendszerének (Attitude Articulation and Control System, továbbiakban: AACS) adatai nem tükrözik megfelelően, hogy mi történik valójában az űreszközzel.
Az AACS szabályozza a 45 éves űrszonda tájolását, ezzel biztosítva azt, hogy a Voyager-1 antennája mindig a Föld felé nézzen, így lehetővé téve a gyűjtött adatok hazaküldését. Minden jel arra utal, hogy az AACS továbbra is működik, de a küldött telemetriai adatok érvénytelenek, azaz olyanok, mintha véletlenszerűen generáltak lennének.
A probléma nem váltotta ki egyetlen fedélzeti hibavédelmi rendszer beavatkozását sem, melyek arra szolgálnak, hogy az űreszközt „biztonságos üzemmódba” helyezzék. Továbbá a Voyager-1 jele sem gyengült, ami arra utal, hogy az antenna továbbra is az előírt orientációban van. A csapat ennek ellenére továbbra is figyeli a kapott jeleket, miközben folytatja annak vizsgálatát, hogy az érvénytelen adatok közvetlenül az AACS-ból, vagy a telemetriai adatok előállításáért és küldéséért felelős rendszerből származnak-e. Lehetséges azonban, hogy a mérnökök nem találják meg az anomália forrását, és helyette alkalmazkodni fognak hozzá. Ha viszont sikerül megismerni a hibát, akkor szoftveres változtatásokkal vagy esetleg az űreszköz egyik redundáns hardverrendszerének használatával megoldhatják a problémát, ami nem az első eset lenne a szonda történelmében. 2017-ben a Voyager-1 elsődleges hajtóművei a romlás jeleit mutatták, ezért a mérnökök más hajtóművekre váltottak, mégpedig azokra melyeket eredetileg az űrszonda bolygókkal való találkozásai során használtak. Érdekesség, hogy ezek közel 37 évig nem voltak használatban, de minden gond nélkül működésbe léptek.
A Voyager-1 látványterve. Forrás: NASA/JPL-Caltech
A Voyager-1 jelenleg 23,3 milliárd kilométerre van a Földtől, és a fénynek 20 óra 33 perc kell ahhoz, hogy ezt a távolságot megtegye. Ez azt jelenti, hogy nagyjából két napba telik, amíg megtörténik az üzenetváltás az űrszondával. A Voyager-1 ikertestvére, a Voyager-2 pedig 19,5 milliárd kilométerre található bolygónktól, és továbbra is megfelelően működik. Mindkettő űreszköz évente nagyjából 4 wattal kevesebb elektromos energiát termel, ami korlátozza a működtethető rendszerek számát. A küldetés mérnöki csapata már kikapcsolt különböző alrendszereket és fűtőberendezéseket annak érdekében, hogy tartalékot képezzenek a tudományos műszerek és a legfontosabb rendszerek számára. A tudományos műszerek közül egyet sem kapcsoltak még ki a csökkenő energia miatt, épp ellenkezőleg. A Voyager-csapata azon dolgozik, hogy a két utazó 2025 után is működőképes maradjon és egyedülálló tudományos eredményeket szolgáltasson.