Az űrkutatás egyik legismertebb alakja, de ki volt valójában ez az álmodozó, kalandor lelkű feltaláló? Egy náci SS-tiszt, aki egy tömegpusztító fegyver megteremtőjeként írta be magát a történelembe? Vagy pedig egy amerikai feltaláló, aki látnoki képességét és kiváló előadótehetségét felhasználva megálmodta és meg is építette azt a rakétát, amelyet azóta sem tudott felülmúlni senki? Két részes írásomban szeretném bemutatni a német báró fiát, aki először náci lett, majd aztán Amerikába ment, hogy az ember megvethesse lábát a csillagok között.
Ma már szinte természetes dolog egy-egy rakétaindítás. Igaz, hogy a folyamatos kísérletek és újítások korában mindig van valami új, amelyről persze mi is rendre beszámolunk. Azonban ma már senki nem lepődik meg, ha egy hegyes, kissé fallikus űreszköz nagy robajjal elhagyja az indító állást és elindul az űr felé. A rakéta technológia érdekessége és egyben szépsége az, hogy minden egyes ma használt rakéta visszavezethető egy „ősrakétához”.
A náci Németország csodafegyvere volt az első olyan eszköz, mely elhagyta a Földet, s eljutott egészen a világűrig. A pusztító fegyver mögött nem kevés kutatás és mérnöki munka is van, s egy olyan ember, aki igazán merész álmokat dédelgetett egy olyan korban, amikor az emberiség teljesen kifordult önmagából.
Németország egyik legismertebb feltalálója von Braun báró második gyermekeként született 1912-ben. A fiatal Wernher már egészen kis korától igazi álmodozó volt. A technika és a matematika lenyűgözte, s nagy érdeklődéssel szemlélte a gépeket, autókat. Nem is csoda, hogy a berlini egyetemen fizikából doktorált. Az egyetem befejezése után a rakéták iránt kezdett el érdeklődni.
Ekkoriban a technológia elméleti alapjai már léteztek, hála Konsztantyin Ciolkovszkij-nak. Németország 1930-ban kezdett el komolyabban foglalkozni egy rakéta technológián alapuló fegyver kifejlesztésével. Azért volt fontos ez a lehetőség, mivel a még nem létező fegyvertípus megépítése nem sértette a versailles-i békeszerződést.
Von Braun a hadsereg kötelékében tudós társaival a pulzáló sugárhajtómű tervezésébe és tesztelésébe kezdtek. A terv az volt, hogy ezt a hajtóművet használnák a szilárd és a folyékony hajtóanyagú rakéták meghajtására. Ez a bizonyos hajtómű el is készült és az Argus 109 nevet kapta. Ez hajtotta meg az Fi–103 elnevezésű pilóta nélküli repülőt. Bizonyos értelemben ez a fegyver lett az mai robotrepülőgépek őse. Az új fegyvert a náci propaganda gépezet Vergeltungswaffe-1-nek, az az V-1-nek nevezett. Elsősorban London területi rombolására szánták ezt az indító rámpán meghajtott eszközt. Ironikus módon, ez a háborús fegyver lett az első, világűrt megjáró rakéta kistestvére.
A német vezetés hamar rájött, hogy micsoda lehetőségeket rejt az új megtorló fegyver, így egy külön kutatási központba rendelte a fejlesztő csapatot. Így von Braun 1936-ban részt vett a Wehrmacht rakétakísérleti központjának létrehozásában. A bázis a Balti-tenger melletti Peenemündeben épült. Itt készült el 1931 és 1942 között az Aggregat–4 típusú rakéta. A kezdetben a Wehrmacht által felügyelt kutatás 1940-től a Luftwaffe felügyelete alá került, majd 1943-tól ismét a Wehrmacht vette át a projekt irányítását. A folyamatosan fejlesztett és tömeggyártott fegyver, a Fi–103-nál megkezdett gyakorlatot követve, a Megtorlófegyver-2 nevet kapta, de mi úgy ismerjük, mint V-2. Több sikeres indítást követően a Peenemünde bázist bombatalálat érte, emiatt a gyártást a türingiai Harz hegységben található bányákba helyezték át.
Forrás: NASA
A V-2 rakéta első éles bevetésére 1944. szeptember 8-án került sor. Az első sikeres találat Londont érte. Ezt követően több sikeres kilövés is történt, de a fix kilövőpontokat többször is támadás érte. A Führer legnagyobb ellenkezése ellenére kénytelen volt belátni a vezérkar, hogy a fix kilővő állások nem elég hatékonyak. Így egy mobil indító rendszer kidolgozása is szükségessé vált. Az így megépített speciális teherautó kilencven perc alatt szinte bárhonnan képes volt elindítani egy rakétát, hogy aztán fél óra leforgása alatt elhagyja a helyszínt. 1945. március 27-ig összesen 3172 dokumentált rakétaindítás történt, ebből 1100 ért célba.
Forrás: NASA
Az vitathatatlan tény, hogy a V-2 több ezer ember életét oltotta ki a második világháború alatt, s ebben közvetve vagy közvetlenül, de nagy szerepe volt a náci párttagsággal és SS-tiszti ranggal is rendelkező feltalálónak, Wernher von Braunnak. De gondoljunk bele abba is, hogy a ma használatos összes rakétatípus visszavezethető ehhez a náci csodafegyverhez. Minden rakéták őse egy békésebb világban a technológia és az emberi kíváncsiság emlékműve lett volna, s feltalálója ünnepelt és nagyrabecsült német állampolgár.
Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a háború végét követően nem az amerikai csapatok lépnek először kapcsolatba von Braunnal és embereivel. Mi lett volna, ha a valaha élt legnagyobb rakétatudós a szovjet űrkutatás Jolly Jokere lett volna. Akkor ma könnyen lehet, hogy nem amerikai zászló pihenne a Nyugalom Tengerén.
A második részben von Braun amerikai tevékenységéről lesz szó!