Array

X-37B: 500 napja az űrben

Kapcsolódó

Kiválasztották az európai Vigil űrszonda építőjét

Az Európai Űrügynökség május 22-én tartotta Brüsszelben azt az...

A nap képe #1481 – Tenacity kicsomagolás

A Dream Chaser Tenacity „kicsomagolása”, miután megérkezett a Kennedy...

Rendkívüli: kiválasztották a következő magyar űrhajóst!

Lezárult a HUNOR-Program kiválasztási szakasza, a végső felkészülés az...

44 éve indult első magyarként az űrbe Farkas Bertalan

1980. május 26-án kezdődött Farkas Bertalan űrrepülése a Szojuz-36...

Eddig jól muzsikálnak a Psyche űrszonda ionhajtóművei

A NASA a napokban számolt be arról a remek...

Az titkosított OTV-6 küldetés X-37B űrrepülőgépe már több mint 500 napott töltött el a világűrben, és minden jel arra utal, hogy még egy jó darabig folytatni fogja a küldetését. Az Amerikai Űrhaderő (USSF – United States Space Force) által üzemeltetett X-37B-program első példányának ez a harmadik küldetése, 2020 májusában állították pályára harmadjára is egy Atlas-V hordozórakétával a keleti-parti Cape Canaveralből. Az indítás után egy 388 km x 404 km-es keringési pályára került a titkos katonai űrrepülőgép, 44 fokos inklinációjának köszönhetően pedig a 44. északi szélességi kör és a 44. déli szélességi kör közötti területeket képes lefedni a fentléte során. Ez az első olyan X-37B repülés a program történetében, amit nem a Légierő, hanem már az Űrhaderő vezényel le, és elsőként kerültek publikus tudományos kísérletek az űrhajó szervizmoduljára. Az űrrepülőgép fő küldetése továbbra is szigorúan titkos, de a következő területek bármelyikét érintheti: katonai felderítés, technológiai demonstráció- és tesztek, illetve bizonyos (esetleg más országok) műholdjainak megközelítése és szemrevételezése.

A jelenleg küldetés teljesítő X-37B által lefedett területeket pirossal jelöltük.

Pár dolgot viszont biztosra tudunk az űreszközről: a programot először a NASA kezdeményezte 1999-ben, a Boeing-ot bízták meg egy automata, tudományos küldetésekre alkalmas mini-űrrepülőgép kifejlesztésével. Később az amerikai hadsereg is meglátta egy ilyen eszközben a fantáziát, és 2004-ben katonai kézre került a program, és titkosították a részleteit. A korai NASA-követelményekből kiderült, hogy körülbelül 3,1 km/s sebességváltoztatásra lehet képes (Delta-V) az űrsikló. Az első repülési teszteket 2006-ban kezdték meg az aerodinamikai tesztpéldányokkal a Mojave-sivatagban. 2006-ban lett hivatalosan X-37B a jármű neve, és megkezdték az orbitális prototípusok építését. Az első X-37B 2010 decemberében állt pályára egy Atlas-V rakétával, és 224 napot töltött a világűrben. Hivatalos megerősítések szerint két példányból áll az X-37B flotta, a mostani hatodik repülésen pedig a legelső példány vesz részt. Az eddigi leghosszabb küldetése a programnak az OTV-5 volt, ami összesen 780 napot töltött a világűrben – egyedüliként egyébként csak ez a küldetés startolt a SpaceX Falcon-9 rakétájával. Érdemes összehasonlítani ezt a leghosszabb Űrsikló-küldetéssel: az STS-80 összesen 17 napot és 15 órát töltött a világűrben. Visszatérés esetén három leszállási zóna állt rendelkezésre a katonai űrrepülőgépnek: a Kennedy Űrközpont futópályája, ahova a Space Shuttle-program űrrepülőgépei szálltak le, a Vandenberg Űrhaderőbázis futópályája, és a szintén nyugati-parti Edwards Légitámaszpont egyik kifutópályája. Az űrjármű tömege 5-5,5 tonna körül mozoghat, energiaellátását pedig egy kibontható napelem biztosíthatja – azért írunk minden feltételes módban, mert ezt nem erősítették meg hivatalosan. A középen található raktér ajtajai nyithatóak, és az Űrsiklóhoz hasonlóan a hőszabályozásért felelős radiátorok csak akkor képesek működni, ha ezek nyitva vannak. A napelem is valószínűleg innen nyílik ki, valamint a fő rakományok is itt találhatóak.

Az OTV-6 űrrepülőgépre a start előtt, az Atlas-V áramvonalazó kúpjában. Kép forrása: United Launch Alliance

A publikus tudományos kísérletek közül az egyik legérdekesebb az Amerikai Haditengerészet Kutatólaboratóriumának (Naval Research Laboratory, NRL) műszere, amivel azt vizsgálják, hogy miképpen lehetséges az űrrepülőgép napelemei által begyűjtött energiát mikrohullámú sugarakkal továbbítani a Földre (Kína is aktívan foglalkozik a mikrohullámű energiaátvitellel, erről itt írtunk bővebben). Az X-37B a Légierő FalconSat-8 nevű kísérleti műholdját is magával vitte, amin helyett kapott egy teljesen újfajta, prototípus szintjén lévő elektromágneses rakétahajtómű (itt az ionokat az elektromágneses tér segítségével gyorsítják fel), egy alacsony energiaigényű, de nagy teljesítményű antennarendszer, valamint több egyéb anyagtudományi és űrtechnológiai műszer. Két NASA-kutatás is szerepel az X-37B kísérleteinek listáján – az egyik keretein belül azt vizsgálják, hogy hogyan hatnak a világűr körülményei különböző anyagokra (több mintát vittek fel), valamint többfajta növénymagot is elhelyeztek a tárolókban, amiket a visszatérés után fel szeretnének használni, és megvizsgálni, hogy milyen hatással volt rájuk a hosszú űrben töltött idő.

A többi rakomány már teljesen titkosított, és valószínűleg egy jó darabig nem fogjuk megtudni pontosan, hogy fő küldetéseként mit is csinál az X-37B az űrben.

Az OTV-6 indítása 2020 májusában. Kép forrása: NASASpaceflight

A kevés publikusan elérhető információ ellenére az emberek megtalálták a módját, hogy hogyan lehet pár érdekes képet készíteni az űrrepülőgépről. Philip Smith műholdfotós tegnap örökítette meg a Föld körül keringő X-37B-t egy távcső segítségével. A képen jól kivehető az űrrepülőgép formája, és a kihajtott napelemszárny is. Részletes adatok itt találtok a képről.

Kép forrása: SpaceWeatherGallery/Philip Smith

Ads Blocker Image Powered by Code Help Pro

Kérjük engedélyezd a reklámokat

Így tudod a Spacejunkie csapatát támogatni, hogy minél több friss hírt hozhassunk Nektek az űrutazás, űrkutatás világából!
Dark mode powered by Night Eye